. Az úszók erõteljes növekedése a hím nemi hormonok hatására kezdõdik, és ívás után egy ideig fokozott úszónövekedést figyelhetünk meg. A nõstények ûszói kisebbek, a hátúszó lekerekített. A hímeké hosszú, kihegyesedõ. A hímek mindig erõteljesebb, élénkebb színûek.

A közepesen kemény, 7 pH körüli vizet kedveli. Nagyon melegigényesek. teljes szépségüket csak 25 fok feletti hõmérsékleten bontakoztatják ki. Alacsonyabb hõmérsékleten bontakoztatják ki. Alacsonyabb hõmérsékleten alig mozognak, színeik sápadtak, apatikus viselkedésûek. Egy medencében lehetõleg csak egy hímet tartsunk. Társas akváriumban a sziámi harcoshal igazi szépség nem érvényesül.

Akvaristák gyakran tartanak egy-egy hímet egymás mellett 1-1, 5 literes befõttes- vagy akumlátorüvegekben, újabban plasztikedényekben. Az üvegek közé papírlapokat tesznek, és amikor az üvegek közül kiemelik ezeket, a hímek meglátva egymást, kifeszített kopoltyúfedõkkel és úszókkal rontanak egymás felé. Ilyenkor mutatják igazán csodálatos szépségüket. Nagyüzemi betta tenyészetek 5-6 ezer fátyolos hímet nevelnek egyszerre "befõttesüveg technológiával". Kétségtelen, hogy a legszebbfátyolos hímeket ezzel a módszerrel nevelhetõk. Arra ügyelni kell, hogy viszonylag szûkösen etessük az üvegbe helyezett állatokat, mert a betták nagyon hajlamosak az elhízásra. Az elhízott hímek ellustulnak, élettartalmuk csökken. Ha sok hímet tartunk üvegekben, elengedhetetlen a szobahõméséklet legalább 23-24 fokon tartani, vagy néhány vattos kis fûtõvel a kis edényeket hûteni.

Az élõ eleságet kedveli. Tufix, és szúnyoglárva a kedvenc tálálékuk. A vizibolhát a betta, nem szívesen fogyasztja, sem élõ, sem száraz formában. A száraz eleséget csak átmenetileg és csa szükségbõl etessünk velük. A csirke- és a marhamáj, kedvelt eleségük.

A vízhõfokot 3-4 fokkal a tartési hõmérséklet fölé emeljük, úgy, hogy az 28-29 fok legyen, mert 26 fok alatti hõmérsékleten, már nem mindegyik hím hajlandó habfészket építeni. A biztos siker érdekében egy 15-20 literes medencét tökéletesen kitisztítunk, majd feltöltjük, olyan hõfokú vízzel, amilyen a medence vize volt, melyben a szülõket tartottuk. A betták ívási kedvét növeli, ha friss vizet töltünk, az ívatómedencébe.

Az ívatómedence ama üvegfalait, amelyek a szomszédos akváriumok felé néznek, fedjük papírral. Ez különösen akkor fontos, ha a szomszédos medencében is betták vannak. Az ívásra kitett párt ugyanis nagyon zavarja, ha fajtársaikat vagy nagyobb halakat látnak. A víz magassága ne legyen több 15 cm-nél. Ezután helyezzünk a medencébe néhány hosszú levelû növényt (pl. Vallisneria), amelynek levelei a víz felszínéig nyúlnak. A medence két sarkába tegyünk 1-1 sûrû bokrot alkotó finom levelû növényt vagy ha ez nincs, 1-1 csomó perlonvattát, hogy a nõstény búvóhelyet találjon.

Amikor így elkészítettük a medencét, este helyezzük a nõstényt a medencébe, és a hímet egy kis üvegben belógatva az ívatóakváriumba, egymáshoz szoktatjuk a párt.

Ezután a medence fûtését állítsuk be 28-29 fokra. Ha a nõstény kifeszített úszóikkal izgatottan a hímet tartalmazó üveg körül úszkál, miközben a hastájékon sötét harántcsíkok jelennek meg, akkor biztosak lehetünk, hogy a nõstényben van érett ikra, és hajlandó az ívásra. ha ezt az "elõvigyázatossági próbát" nem hajtjuk végre, akkor könnyen megeshet, hogy a hím könyörtelenül agyonveri a nõstényt.

A következõ reggelen azután a hímet kiengedjük az üvegbõl. A víz hõfoka közben eléri a 28, max a 30 fokot. Ez a hõfokemelkedés növeli az ívási kedvet. A hím néhány óra múlva hozzákezd a habfészek építéséhez. Ez a fiatal hímeknél hosszabb ideig is eltarthat. Az ikrarakás rendszerint csak a második napon következik be, és 2,2, 5 óránál tovább nem tart. A párzások száma 30-50, 1-1 párzás alakalmával átlagosan 10-15 ikra ürül ki a nõstény petevezetõjábõl.

Ikrarakás ztán a nõstényt kifogjuk a medencébõl. A betta lárvák 18-30 óra alatt kelnek ki. A kelési idõ a vízhõfok függvénye. További két napig a hím a habfészekbõl kiesõ és elúszó ivadékot még összeszedi, és visszaköpi a habfészekbe. A lárvák kelésétõl számított 3. napon emeljük ki a hímet is a medencébõl. Az elúszó ivadékot az elsõ napokban csak igen apró élõ eleséggel vagy tojássárgájával etessük. Az elsõ két héten gyorsan nõnek. Nagyon fontos, hogy ebben az idõben a medence egyes vízrétegei teljesen azonos hõmérsékletûek legyenek. Finom légporlasztással ezt nagyon jól lehet megvalósítani. Ajánlatos az elsõ hét végétõl a kis betták vizét filtrálni (csak belsõ filter alkalmas erre a célra), és 10 liter vízhez 1-2 teáskanálnyi asztali sót tenni. A harmadik héten rendszerint kialakul a labirint szerv. Ha a betta család ezt az idõszakot is veszteségek nélkül átvészeli, akkor a siker már szinte biztos.

A Betta tenyésztésének sikertelenségét a következõ fõ okok idézik elõ:

1. A tenyészpár nem megfelelõ. Ennek okai:

a) öreg hímek nam alkalmasak ikráztatására

b) a nõstény ikrái még nem érettek

c) a hím túlságosan elhízott

d)a pár túl fiatal

A fiatal párok elsõ ívása rendszerint eredménytelen.

2. A víz hõmérséklete nem volt állandó vagy az egyes vízrétegek túl nagy hõingadozást mutattak. Ez sokszor abban mutatkozik, hogy az ivadékok már elúszni sem tudnak, hanem kezdettõl fogva süllyedõkké válnak.

3. A labirintszerv kialakulásakor a víz fölötti lebegõ hideg, ez szinte az egész ivadékcsoport megbetegedését, hasonúszóvá válását okozhatja.

Tenyészváltozatai:

a) Színváltozatok: zöld, kék, vörös, hússzínû, fehér, fekete, barna valamint az elõbbi színek keverékei; az albínó Betta rendkívül ritka.

b)Formaváltozatok: fátyolúszós változatok minden színben elõfordulnak. A fátyolúszó méretei és tárhatósága nagy változatosságot mutat, és törzsenként nagyon eltérõ lehet. 1963-ban az USA-ban és Angliában megjelentek a fátyolos, osztott farokúszójú betták is. Ezek azonban szélesebb körben nem terjedtek el.