Szívesen fogyasztanak minden élõ haleleséget, és a bõrükön lévõ érzõbibmók segítségével érzékelik az eleség vízbe kerülését, sõt annak helyét is. Ugyanígy, bámulatos ügyességgel kerülik ki az útjukba kerülõ akadályokat. Szívesen fogyasztják az elpusztult vagy legyöngült halak húsát is csapaosan támadva a nehezen úszó vagy mozdulatlan áldozatra. Tarásukhoz 18-20 fokos közepes keménységû, tiszta víz a legkedvezõbb. Nem annyira szépségük, mint inkább érdekességük biztosítja elterjedségüket.

Tenyésztésükhöz legalább 30-40 literes akvárium szükséges. Ajánlatos az akvárium aljára ikrázórácsot helyezni, mert ikrarablók. Mint tartóakváriumban, természetesen itt sincs növény. Az ivarok megkülönböztetése könyû, mert a hímek sokkal karcsúbbak és kisebb testûek (1-2 cm-rel), mnt az ikrával telt nõstények. Az ívás rendszerint a 3-4. nap, teljesen sötétben megy végbe. A hímek erõsen hajtják a nõstényeiket, majd összedörzsölve testüket, megjelennek az elsõ ikrák. Több párzás után a nõstény remegõ, vibráló mozgással egyedül is tovább ikrázik. Az így lerakott ikrák a többihez hasonlóan termékenyek lehetnek. feltevések szerint vagy a hím által kibocsátott sperma él valószínûtlenül hosszú ideig, vagy a más halak szaporodásából ismert spermabehelyezés történik a nõstény tojócsövébe. Az ívás után, ha a tenyészállatokat eltávoltítottuk, vegyük ki az ikrázórácsot, hogy az oxigén dús víz jobban áramolhasson az ikrákhoz.

Ajánlatos oxidálószert csepegtetni a vízbe, mert 18-20 fokos hõmérsékletû vízbe az ikrák 3-4. nap kelnek ki. A kikelt ivadék az akvárium fenekén fekszik és a hatodik nap után indul eleség után kutatni. Igen falánk. Az elsõ héten planktont, a második héten nagyobb eleséget etetünk, a negyedik héten adhatunk már vágott Tubifexet is.

Ügyelnünk kell, hogy vizük bomlásterméktõl mentes maradjon, és erõs fényt ne kapjon. Anegyedik hónapban már ivarérettek.