- Ha a megfelelõ mûszaki megoldásokat választjuk, halaink jól érzik majd magukat. A telepített növényzet és egyéb dekoráció pedig természetesebbé teszi a képet. Mielõtt felállítanánk az akváriumot, kívül-belül alaposan töröljük át ecettel, öblítsük le, majd töröljük szárazra. Mielõtt végleges helyére állítjuk a tartályt, vízmérték segítségével ellenõrizzük, vajon tökéletesen vízszintes-e az alap, amire helyezzük. A biztonság, valamint a hõszigetelés miatt 0,5-1 cm vastagságú szigetelõ lapot helyezzünk az akvárium alá. Ha a tartály hûvös helyiségben áll, akkor a külsõ lapjait is szigetelni kell.

A hátfal

- A mutatós hátfal egyrészt mélységet, másfelől a természetességet kölcsönöz akváriumunk világának. A kisebb méretű tartályba megfelelő lehet a nyugodt, természetes hatást keltő fénykép is, amelyet a hátlap külső oldalára ragasztunk fel. Ha pedig az akvárium belső tere nagyobb teret biztosít számunkra, a mélységérzet növelő patinázott hátfalat, annak hólyagmentesen kell az üvegre tapadnia. Választhatjuk azonban azt a megoldást is, hogy egyszerűen bekeretezve a hátsó üveg mögé függesztjük.

További kiépítés

- A nagyobb méretű kövek, esetleg sziklás felépítmények alapját biztonságos sztiporlapra ("hungarocell") helyezzük. A következő lépcsőben, pontosan követve a használati utasításokban foglaltakat, szereljük fel a műszaki felszereléseket, vagyis a szűrőket, a fűtőtest és a szén-dioxid szintjét ellenőrző berendezést. Az üzembe helyezésre azonban még várni kell.

A megfelelõ aljzat kiválasztása

- A telepítésre váró növények kielégítő növekedése érdekében olyan mészben sovány akváriumkavicsra lesz szükség, amelynek szemcsemérete 3-5 mm. Bármi mással próbálkoznánk, csak kárt okozna. A halakra gondolva kizárólag kerekded, életlen kavicsot használjunk, továbbá ne legyen harsány színű és a behelyezését megelőzően gondosan, mossuk meg. Amennyiben páncélos, vagy vértesharcsa telepítését határoztuk el, úgy az aljzat mintegy harmad részét elülső, vagy középső részén kerekded, nagyon apró (1-2 mm-es) kaviccsal töltsük fel úgy 3 cm réteg vastagságban.

Egyéb fajok esetében megteszi az 1-2 cm vastagságú kavicságy is. Erre a rétegre terítsünk szét vastartalmú, hosszú hatású tápanyagot, melyet azután megint 3-5 cm vastagon kaviccsal fedjünk be. A látvány, másrészt a keletkező korhadék összeszedése miatt előnyös, ha a fenék talaja kissé emelkedik az akvárium hátlapja irányában. Számos halfaj, így a tapadószájú harcsa "legelő" gyanánt gyökerekre tart igényt, valamint rejtőzködésre, alkalmas kövekre. Megfelel erre a gránit, a bazalt a mészben szegény pala és a megkövesedett fa. A kereskedésben beszerzett, lehetőleg súlyos gyökereket homokkal dörzsöljük meg. A dörzsölés során szükség szerint addig nedvesítsük, amíg nem képződik rajta málladék. Fontos megjegyezni, hogy az erdőből, a természetből hazahozott friss gyökér teljességgel alkalmatlan az akváriumba, hiszen rothad is, mállik is. Az agyagból és barna bükklevélből készített rejtekanyagot is áztassuk meg a behelyezést megelőzően, majd mindkettőt növényektől mentes aljzaton helyezzük el. Azon halak számára, amelyek a fenéken ívnak, vagy azt használják élőhelyül, mint például az ikrázó fogaspontyok, az akvárium talajára finom szemcsés homokot és tőzegrostokat tegyünk be. A malawi és a Tanganyikató fenekének utánzásához a leginkább a lyukacsos mészkő felel meg.

A berendezés

- Készítsünk dekorációs és növény-beültetési vázlatot, mert megkönnyíti dolgunkat abban a tekintetben, hová kerüljenek a növények, illetve a gyökerek és a kövek. Mindig a tartott halak életfeltételeiből célszerű kiindulnunk, így a dekoráció megtervezésekor is. Az alacsony termetű, rövid hajtásokat hozó növények az előtérbe kívánkoznak. A félmagas termetűek inkább oldalra kerüljenek, de az edény középső részének foltszerű díszítésére is használhatók. Az egyedül álló szoliter növények nagyobb teret igényelnek, hogy megfelelően érvényesüljenek. A magas termetű vízinövények egyértelműen a háttérbe kívánkoznak; mintegy a természet zöld színpadát hivatottak felvillantani

TIPP

- A szoliter növényeken kívül a többit is ajánlatos kisebb csoportokba rendezni, míg a nyelesszárasokat termetüknek megfelelően lépcsőzetesen célszerű ültetni.

A víz feltöltése

- Már a növények beültetése során az edényt mintegy harmadáig feltöltjük langyos, körülbelül 23 fokos hőmérsékletű vízzel. Ezt a legcélszerűbb egy öntözőkanna segítségével elvégezni, melyre finom lyukú rózsát helyezünk fel. Annak érdekében, hogy az elterített aljzat ne keveredjen fel, célszerű az előkészített vízzel mély, tányér segítségével alácsurgatni. Ha valamennyi vízinövény végleges helyére került, folytassuk lassan tovább a feltöltést, egészen addig, míg a vízszint, úgy 2 cm-rel az edény pereme alá ér. Amit a betöltéskor mégiscsak sikerül fölkavarnunk, azt hálóval halásszuk ki a vízből.

A víz elõkészítése

- A frissen eresztett vezetékes vízben számos, az akváriumban élő növényekre és halakra veszélyes anyag (klór, réz, egyebek) van jelen, különösen reggelente. Ezért szükséges a víz előkészítésére szolgáló anyagot vásárolni a szakkereskedésben, amely hozzáadása révén abban segít, hogy ezeket az agresszív károsításokat semlegesítsük.

Az akváriumba szánt vizet úgy vegyük a vezetékről, hogy közvetlenül e műveletet megelőzően jelentős mennyiségű vezetékes vizet engedünk ki, amit egyéb célokra használunk fel. Amennyiben vezetékes ivóvizünk túl kemény, lágyítani szükséges. A felkészült szakkereskedésben azonban akár lágyított vizet is vásárolhatunk. Ahhoz, hogy a feltöltött akvárium vize "beinduljon", úgynevezett starter baktériumokat kell hozzákeverni, lévén nélkülük semmiféle természetes károsanyaglebontás nem lehetséges a vízben, még a szűrőknél sem.

Az üzembe helyezés

- Amikor feltöltöttük a tartályt, sor kerül a műszerek, szűrők, fűtés, egyebek behelyezésére. Három-négy óra múlva ellenőrizzük, hogy valamennyi kifogástalanul működik-e. A világítást időkapcsoló órával úgy szabályozzuk, hogy reggel 9-10 óra között kapcsoljon be és ettől számítva 10-12 órán át, működjék.