Ragyogó élénk színûek, és ezekbõl egy csapat minden akvaristának még ma is hõ vágya. Tartása különösebb gondot nem jelent, szívesen fogyaszt minden élõ és kiegészítésként, jobb mûeleséget is.

A neonhallal szemben tenyésztése nem könnyû, mert bár a nõstények erõteljesen beikrásodnak, de a hímek igen sokszor nem mutatnak érdeklõdést nõstényeik irányában. A nõstények 8 hónapos korban beikrásodnak és ekkor meg kell kísérelnünk ikráztatásukat. Tenyésztésükhöz nagy, 25 X 50 cm alapterületû akváriumot ajánlunk, melyet 10-12 cm magasan töltünk fel egészen lágy, tõzegen keresztül filtrált vízzel. A közös tartóakváriumban nyugodt állatok a szaporítómedencében elég félénkek. Biztonságérzetük növelése érdekében tõzegréteggel teríthetjük be az akvárium talaját, s néhány bokorforrás- vagy jávamohát helyezzünk el. Ikráikat ugyan nem a növényre rakják, un. szabadívók, de a növényzet erõsen növeli biztonságérzetüket. Az újságpapírral jól letakart, fénytõl védett szaporító akváriumot fûtsük fel 26-27 fokra, és a harmadik, negyedik nap, mindig a késõ esti órákban, a ferdén úszó lazacokhoz hasonlóan, az akvárium fûtõ, kis ellenõrzõ lámpájának fényénél rakja le ikráit. Ha az ikrázás elmarad, és ez a vörös neonhalnál igen gyakori, 5-6 nap után visszahelyezzük az állatokat a tartómedencébe, és többnapos jó etetés után ismét megkíséreljük ívatásukat. Az ikrarakásban sokkal produktívabbak, mint a zöld neonhal. Több alkalommal sikerült egy-egy sikeres ikrázásból háromszáz egyednél nagyobb családot fölnevelni. Az ivadékok 24-28 óra alatt kelnek ki és az ötödik nap úsznak el, védelmet keresve még az akvárium üvegfalánál is. Az ivadékok fölnevelése gyakorlott tenyésztõnek már nem jelent különösebb problémát. Már az elsõ nap könnyen fogyasztják a legapróbb nauplius eleséget, míg pár nap után a sóféreg naupliusát is fogyasztani tudják. Növekedésük nagyon lassú, ezért ajánlatos külön medencében nevelni õket. Minden fáradságért kárpótlást nyújt a tenyésztési siker.