|
Nematobrycon palmeri, Császárlazac
2005.07.22. 23:49
 Hazája Dél-Amerika; a San Juan vízrendszerében fordul elõ. Az utolsó évek egyik legszebb kis díszhala. Már 1911-ben leírták, de csak 1962-ben jutott el Európába és még ez évben hazánkba is. Társas medencében is igen jól tartható, különösebb igényei nincsenek. Szívesen fogyaszt minden élõ és mûeleséget. A nagyobb testû hímek 6-7 cm-re, míg a nõstények legföljebb 5 cm-re nõnek meg. A hímeket ezenkívül élénkebb színükrõl, megnyúlt középsõ farokúszó sugarukról könnyû megkülönböztetni. Testük alapszínû barnásszürke, a hátrészen egészen rozsdaszínû. Ez a derékvonal felé fokozatosan világosodva kékesszürkébe, kékbe megy át. A test közepén kékes, lilát irizálószínjátszó csík fut végig, a zölden csillogó kopoltyúfedõtõl a farokúszóig.
E csík alatti rész sötétszürkés, fekete, a mellrésze, a hasrésze piszkosezüst. Fekete szembogarát zöld ragyogású szemgyûrû veszi körül. Kifejlett hímeken a hátúszó elsõ sugara is megnyúlik. Úszóik kékesszürkék, a hímeké kékkel, sárgával szegettek.
6-7 hónapos korban érik el ivarérettségüket, és egy 6-8 literes akváriumban jól tenyészthetõk. Az íváshoz lágy, 6-6, 5 pH kémhatású, tehát enyhén savanyú, 26-28 fokos vizet igényel. A finom szálú növényre szórják az ikrát, rendszerint már másnap. Az ikrákból 24-28 óra alatt kel ki az ivadék, és további négy nap múlva indul az eleség keresésére. Az utódok száma aránylag kevés, mert a nõstények nem ikrásodnak be erõsen. Vannak hímek, melyek ikrázáshoz kihelyezve nõstényeiket annyira hajtják, hogy azok belepusztulnak. Ezekkel ne kísérletezzünk tovább. Megfelelõ táplálás mellett egy hónap alatt elérik a 12-15 mm-es nagyságot, és színes kishalakká fejlõdnek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
