Micralestes interruptus, Kongólazac |
|
2005.07.22. 23:41 |
A Characinidaek egyik igen szép afrikai képviselõje. Hazája a Kongó és mellékfolyói. Teste ragyogó zöldes arany, mely más-más irányból ráesõ fényben szivárvány-, gyöngyházszínben ragyog. Tartásuk középkeménységû, 24-26 fokos vízben nem jekent különösebb gondot. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget, de különösen nyúnyoglárvákat. A különösen színes hímek elérik a 9-10 cm-es testnagyságot, a nõstények sokszor 2-3 cm-rel is kisebbek maradnak. A hímek sokkal csillogóbbak, a megnyúlt hátúszó és a farokúszó középen megnyúlt úszósugarak, ezek porcelánfehér szegélye alapján könnyen megkülönböztethetõk az ivarok. Feltûnõ nagy, fekete szemüket széles arany szemgyûrû szegélyezi. A nagy, tágas, a sok úszást lehetõvé tevõ medencében a legkisebb halakkal is együtt tarthatók.
|
Moenkhausia sanctae filomenae, Vörösszemû pontylazac |
|
2005.07.22. 23:40 |
Csak az utóbbi években importálták Európába ezt a Moenkhausia oligolepisre igen hasonlító halat, de már néhány esztendõ is elegendõ volt, hogy széles körben meghonosodjék. Ez az 5-6 cm-re megnövõ, zömök testû hal igénytelenségének, szívósságának köszönheti közkedveltségét. Hazánkba az 50-es évek közepén érkezett, és már a következõ évben sikerült eredményesen tenyészti Brazília, Guayana lakóját. Háta szürkés színû, nagy pikkelyekkel borított, a mellrész felé világosodó ezüst. Szemgyûrûje élénkvörös. Farokúszója elõtt széles, sárgás csillogású, majd a farokúszóra is átterjedõ fekete gyûrûje nagyon tetszetõs. A nõstények nagyobbak, teltebbek, a hímek kisebbek, egyenes hasvonallal.
|
Moenkhausia pittieri, Gyémántlazac |
|
2005.07.22. 23:39 |
Bár tenyésztése nem nehéz, és már 1933-ban importálták Venezuelából, ahol a Valenziatóban, a Rio Bue és a Rio Tiquirito folyókban fordul elõ, mégsem terjedt el széles körben. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy színei nem feltûnõek. Teste szürkés-sárgás ezüst, melyen a pikkelyek gyémántosan, flitteresen csillognak. Tartása nem jelent különösebb problémát, mert mint az Amazonas vidékének többi lakója, szereti a lágyabb vizû, 24-26 fokos, esetleg enyhén tõzeges vizet, a dús növényzetû akváriumot. Eleségben nem válogat. Az ivarok megkülönböztetése könnyû. Ez az 5 cm-re
megnövõ, magas testfelépítésû halacska a Hyphessobrycon ornatus, a rózsalazac hímjéhez hasonlóan hosszú, megnyúlt hátúszót növeszt. A nõstények hátúszója kisebb, lekerekített. Tenyésztéséhez csak fiatal állatokat párosítsunk.
|
Metynnis schreitmuelleri, Tányérlazac |
|
2005.07.22. 23:38 |
A tányérlazacok legelterjedtebb képviselõje akváriumunkban. Az ismert 18 faj hazája Dél-Amerika, az Amazonas vízrendszere, ahol csapatokban él ez az igen szép, majdnem kör alakú, a lazacok családjához tartozó hal. Aránylag nagyra, 14 cm-esre nõ meg. Ezért, és igen gyors mozgásáért csak nagy akváriumban tartható. Teste csillogó ezüst, hasrésze hófehér, úszói, különösen a farok alatti, pirossal átszõtt. Bár sok hal színesebb, csillogásával mégis magára vonja az ember tekintetét. Tartásának a nagy medencén kívül nincs különösebb feltétele. A 24-26 fokos, tiszta, esetleg tõzegen szûrt vízben jól érzi magát. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget, de a növények friss hajtásait is. Kiegészítésül forrázott salátát, spenótot vagy kimosott zabpelyhet is adjunk neki. Igen gyorsan fejlõdik. Az ikrákból kikelt lazacok 4 hetes korban már 2 cm hosszúak, és majdnem ilyen magasak is.
|
Lamprocheirodon innesi, Neonhal |
|
2005.07.22. 23:36 |
Ezt a kis, ékszercsillogású halat 1936-ban találta az Amazonas felsõ folyásának vidékén egy francia állat- és növénygyûjtõ. A ma már széles körben elterjedt és mindenki által megszerezhetõ halacska hosszú éveken át az akvaristák vágyálma volt.
A 3-3, 5 cm-re megnövõ, társas medencében is jól tartható neonhal nemcsak szépségével tûnik ki, hanem igénytelenségével is. Jól bírja az alacsonyabb, 18-20 fokos vizet, mert hazájában a nagy fák összeborító lombkoronája alatt az állandó félhomályban a kis vizek nem tudnak felmelegedni. Nagyon alkalmazkodó. A hazájában igen lágy vízben élõ halacska jól tûri az akvárium sokszor kemény vizét.
|
Impaichtys kerri, Kék vagy Király lazac |
|
2005.07.22. 23:35 |
|
1978 õszén jött be Magyarországra. A hím hátrésze világítókék, és ez a kék a lazacfélék kis zsírúszójára is áthúzódott. A testközépen sötét csík fut végig, hasi része világos ezüstkék. A nõstény kevésbé színes, de a zsírúszója élénkvörös. Az ivarok megkülönböztetése így igen könnyû.
Megtalálását 1977-ben Rio Aripuana (Amazónia) megjelölésével adják meg a szakkönyvek. Az ajándékba kapott ivadékok rendkívül gyorsan fejlõdnek, és szívesen fogyasztottak minden apró, élõ eleséget.
|
Hyphessobrycon serpae, Serpalazac |
|
2005.07.22. 23:33 |
E nagyon tetszetõs akváriumi halunk 4-4, 5 cm-re nõ meg és színeiben, formájában nagy változatosságot mutat. Hazája az Amazonas vidéke, Paraguay. Hátrésze, teste vörösesbarna, nagy, fekete vállfolttal, úszói vörösek, hátúszóinak vége, hasúszójának szegélye fekete, olykor egészen keskeny fehér széllel. Egyes változatai, vállfolt nélkül, "minor" elnevezéssel kerülnek forgalomba. Tartása különösebb gondot nem jelent, társas akváriumban 22-24 fokos vízben jól érzik magukat, és szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget.
|
Hyphessobrycon pulchrippinis, Citromlazac |
|
2005.07.22. 23:32 |
Kevésbé elterjedt, mint a család sok másik tagja. Ennek fõ oka talán a halvány, nem rikító pasztellsárga színe és mérsékelt szaporasága. Hazája Brazília. Ez a 4-4, 5 cm-re megnövõ hal sokkal több figyelmet érdemelne. Egész teste halvány szürkéssárga, úszói citromsárgák, hasúszója feketével szegett. Szemgyûrûje élénk kárminvörös. Az ivarok megkülönböztetése elég nehéz. A hímek hasvonala egyenes, a nõstényeké enyhén gömbölyû. A kis nõstények nem ikrásodnak oly erõsen, hogy az szembetûnõ lenne. Tartása jól berendezett társas medencében, 22-24 fok nem jelent problémát. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget, de száraz eleségbõl már válogat.
|
Hyphessobrycon ornatus, Rózsalazac |
|
2005.07.22. 23:31 |
Az akvaristák széles körében ismert rozaceus elnevezést tévesen használják a rózsalazacra, melynek hazája az Amazonas alsó folyása, Guayana. Bár mindkettõ 4, 5 -5 cm-re nõ meg, de a rozaceus hímjének hátúszója nem nyúlik meg, mint az ornatusé és vállfoltja van. Az ornatus, rózsalazac már széles körben elterjedt, tenyésztik, míg a rozaceus tenyésztése Európában még nem ismert. Halacskánk teste sárgásbarna, kárminvörösbe hajló, az úszói kárminszínûek. A hímek hátúszója és hasúszójának elsõ sugarai is erõsen megnyúltak, fekete, fehérrel szegettek, a hímek hátúszójából olykor hiányzik a fehér szín. Az erõsen megnyúlt hátúszó a szépen fejlett hímeken majdnem eléri a farokúszót. Tartásuk különösebb gondot nem jelent, jól érzik magukat 23-25 fokos vízben. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget.
|
Hyphessobrycon herbertaxelrodi, Fekete neonhal |
|
2005.07.22. 23:25 |
Az Amazonas vidékérõl az utolsó évek expedíciói gyûjtötték be ezt az azóta elterjedt, 3,5-4 cm-re megnövõ, szép kis halat. Testformája igen emlékeztet a háromsávos pontylazacra. Háta szürkés olajzöld, alatta a kopoltyúfedõtõl a farokúszójáig fényes, aranyszínû csík húzódik, melyet a hasrész felé fekete, a farokrésznél teljes szélességében sötét csík határol. a mellrésze ezüst, szemgyûrûi a törzs csíkjához hasonlóan aranyszínûek. Tartása mindenben megegyezik a neonhaléval, és azok társaságában jól is érzi magát. Szívesen fogyaszt minden élõ eleséget, de különösen a szúnyoglárvát.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…