Itt azonban már van kivétel, így az itt leírt kis tûhal, melynek hazája Afrika, a Kongó és az Ogave folyók, és ezek torkolatvidéke. Itt a Kongó folyam torkolata igen széles, és érvényesül az Atlanti-óceán árapály hatása. A víz a déli félteke 5.-6. szélességi körén magas hõmérsékletû, ezért tartásukhoz 25-28 fok, középkemény és enyhén sós víz a legmegfelelõbb (10 liter vízhez 1 evõkanál só).

Igen lassú mozgásúak, ezért csak magukban tartsuk õket. A 12-15 cm-re megnövõ, de csak 5-6 mm vastag, hurkapálcára emlékeztetõ gyûrûstestû halak a hosszú szálú növények között érzik jól magukat.

Etetésük nem könnyû. Csak élõ és apró planktonrákokkal táplálhatók, csõrszerûen megnyúlt szájuk alkalmatlan nagyobb eleség elfogyasztására.

Fejük megnyúlt csikófej, csõrszerû szájjal. Színük szürkétõl a sötétbarnáig, enyhén márványos, hasrészük világosabb, esetleg rozsdavörös. Szemüktõl sugaras fekete csíkok mennek szét, szabályos formában. A nemek színrõl, formáról történõ megkülönböztetése nem lehetséges.

Az akvárium szabad területén körbe-körbe úszkálnak, miközben egy fekvõ S alakot vesznek fel. Ikrarakók. A kloáka alatt két oldallebennyel költõtáskájuk van a hímeknek. A nõstény iderakja le ikráját, azokat a táskalebenyek becsukása után a hím hordja. Itt fejlõdnek ki a kis tûhalak. Az ivadék teljesen kifejlõdve, innen úsznak ki. Az ivadékot hordó kövérebb egyedek tehát biztosan hímek.

Az ivadékok 15-30 kis hal, 20-25 mm hosszúak, alig vastagabbak egy hajszálnál, amelyre a fejnél csomót kötöttek. Igen apró eleség kell felnevelésükhöz, de az élmény kárpótlást nyújt a ráfordított munkáért. Az ivadékokat nem bántják, így azok a közös medencében maradhatnak szüleikkel.