Az elsõ példányok 1908-ban kerültek Európába. A szivárvány minden színében pompázó hímek között nincs két egyforma rajzatú egyed. A különbözõ vad törzsek úszóalakulása nagyon változatos.Így különbözõ helyrõl származó állományokban találtak hímet, amelynek hátúszója vagy farokúszójuk felsõ, illetve alsó sugarai megnyúltak. A jelenleg ismert és terveszerû szelekcióval kialakított változatok azonban messze meghaladják testnagyságában, az úszók alakzatában és méretében a vadformákat. Csak a tenyészváltozatokkal foglalkozunk, annál is inkább, mert ezeknek a környezettel szemben támasztott igényei eltérnek a vad típusok igényeitõl. A guppi tenyészváltozatokat jelenleg úszóformák alapján osztályozzuk.

Az egyes úszótipusokon belül esetleg külön színcsoportok alapján még tovább kategorizálhatjuk az egyes formákat. A test alapszíne alapján lehet tovább csoportosítani õket, pl. a pigmentszegény kategóriában lehet szõke, arany és krémszínû. Amennyiben a test pigmentáltsága sötét, akkor beszélhetünk fekete, zöld kék és vörös változatokról, a test és a farok mintázatától függõen.

A tenyészváltozatok mindegyikére érvényes az az általános kívánalom, hogy a hímek minél nagyobbak legyenek, úszóik pedig a standarnak megfelelõ szabályos alakot és méretet mutassák. Az amerikai tenyészirány egyértelmûen az úszók nagyságát értékeli, függetlenül attól, hogy az az úszásban a hímeket mennyire akadályozza. A német tenyészirány az úszók fejlettsége mellett megkívánja, hogy a hímek megõrizzék mozgékonyságukat. A tenyészváltozatok kifejlett hímjeinek nagysága elérheti a 4-5 cm-t, míg a nõstényeké az USA-ban, Németországban és Angliában van.

Oroszországban az utóbbi idõkben külön guppitenyésztõk köre alakult.

Magyarországon is növekszik a guppival komolyan foglakozók tábora.

Mindent el kell követni annak érdekében, hogy halaink minél jobban kifejlõdjenek, és úszóik ne sérüljenek meg. A tenyészváltozatok környezettel szembeni igényei: a víz keménysége közepes legyen, a pH 7, vagyis semleges. Az ideális hõfok 24-26. Igazán szép példányok viszont csak nagy medencében nevelhetõk (minimum 100 liter).

Kerüljük sok egyed összezsúfolását. Megfelelõ filtrálás és szellõztetés mellett se számítsunk egy hímre 2 liter víznél kevesebbet. Napi kétszeri etetés, valamint változatos étrend. Táplálékuk 70 %-a Tubifex, 30 %-a pedig más élõ eleség vagy jó minõségû száraz eleség. Az oxigénhiányra érzékenyek.

Maga a szaporítás nem nehéz, sõt talán a legkönnyebb feladat. Az egyszerû szaporítással, megfelelõ párosítási rendszer és szelekció nélkül azonaban még a legszebb törzsek is 2-3 generáció alatt elromlanak.

A fiatal nõstényeket 3-4 hetes korban válasszuk el a hím testvéreiktõl, és külön medencében "szûzen" neveljük 3-4 hónapos korukig, amikor azután a legszebb hímhez (hímekhez) párosítsuk õket. Ez az alapja annak, hogy egy jó törzset legalább a leromlástól megóvjunk. Külön ismereteket követel a céltudatos guppinevelés, új változatok kitenyésztése. Ezek részletes ismertetése túl terjedelmes lenne.