- Szemet gyönyörködtetõ, megnyugtató akvárium érdekében elsõ utunk a kisállat-kereskedõkhöz vezet, ahol is egészséges vízinövények és halak széles választéka fogad. A jól megválasztott szakkereskedésben számíthatunk arra, hogy hasznos szakmai tanácsokat kapunk, valamint segítséget a megfelelõ felszerelés beszerzéséhez és karbantartásához. A használt, másodkézbõl vásárolt vagy barkácsolt akváriumban nem szabad megbíznunk. Hiszen éppen a hiányos, garancia nélküli, elavult vagy silány felszereléssel ellátott üvegtartály lehetett az oka annak, hogy az eladó kedve elment az akvarisztikától. Minden bizonnyal nem volt képes megfelelõ körülményeket biztosítani sem a benne elhelyezett növények, sem a halak számára. Kezdettõl fogva menjünk el, biztosan több örömünk lesz akváriumunkban.

A biztonságról

- Nem árt, ha a lakásbiztosítást kiterjesztjük olyan eseményekre, amelyek esetleg az akvárium jelenlétével függhetnek össze. A 150 liternél nagyobb űrtartalmú edény választása esetén ajánlatos meggyőződnünk a padló teherbírásáról. Úgy számoljunk, hogy a víz súlya literenként 1 kg, amihez a medence, valamint az állványönsúlyát is hozzá kell adni. Az akvárium aljzata és a dekoráció gyanánt beültetett növényzet, egyebek valamivel többet nyomnak a víz súlyánál.

Az akvárium helyének kiválasztása

- A legalkalmasabb erre a célra az olyan hely, ahol az akváriumot nem érik közvetlenül hő és napsugarak, mivel ez serkenti az algaképződést, ráadásul fel is melegíti a vizet. Kerüljük tehát az ablak és bármely fűtőtest közvetlen közelségét. Legyen a kiválasztott hely nyugodt és sötét. Ha jól választjuk meg a helyét, a víz alatti "tájkép" a szoba mutatós színfoltjává válhat. A kisebb méretű edényt állíthatjuk az íróasztal szélére vagy biztonságosan rögzített állványra vagy polcra. Aki pedig stabil szekrényt választ állványnak, minden szempontból kifogástalanul jár el. Mutatós megoldás lehet az is, ha térelválasztó elemként használjuk az akváriumot. Figyeljünk arra, hogy legyen konnektor a közelében, valamint egy négyes elektromos elosztó.

TIPP

- Az edényt szilárd, vízszintes aljzaton kell elhelyezni. Ha szükséges, állítsuk teljesen vízszintbe az "alapépítményt", de soha ne az akvárium vízszintezésével kísérletezzünk.

A medence

- Akkora tartályt válaszunk, amekkorát csak el tudunk helyezni, mivel a nagyobb méretű tartály mutatósabb, biológiai értelemben stabilabb, rendben tartása pedig egyszerűbb. A szabványos medence mellett, kínálnak háromszög és nyolcszög alaprajzú medencéket is, megrendelésre pedig különleges formájú és méretű "beépített" akváriumot is gyártanak.

Bevásárló lista

- medence, a hozzá kínált szigetelő alátéttel együtt

- alkalmas állvány, szekrény

- világítóberendezéssel ellátott fedél

- fénycsöves világítótestek

- hátfal

- szűrő, szűrőbetét

- fűtőtest, hőmérő

- üvegtisztító

- a vízcserét szolgáló műanyag csövek

- korhadék felszívó készülék

- berendezés anyaga (gyökér, kő, agyagedény, stb.)

- akváriumhoz kínált kavics

- aljzat

- víz előkészítő/felújító szerek

- indító baktériumok

- vízminőség-ellenőrző tesztkészletek (nitrites, pH-, teljes vízkeménység és karbonát tartalom mérése)

- folyamatos CO2-mérő műszer

- szükség szerint CO2 -berendezés

- telepítésre szánt vízinövények

- haltáp, háló

- most még egyetlen halat se vásároljunk

A medence méretei

- A szabványos (vagy hétköznapi) akvárium, amely reflexiómentes síküvegből készül, számos méretben kapható.

Ezek:

40 x 25 x 25 cm = 25 l

50 x 30 x 30 cm = 45 l

60 x 30 x 30 cm = 54 l

80 x 35 x 40 cm = 112 l

80 x 40 x 50 cm = 160 l

100 x 40 x 40 cm = 160 l

100 x 40 x 50 cm = 200 l

100 x 50 x 50 cm = 250 l

120 x 40 x 50 cm = 240 l

120 x 50 x 50 cm = 300 l

A fûtés

- Minthogy az akváriumban tartott halak zöme az Egyenlítő környéki vizekben honos, a vizet melegíteni szükséges. Erre a célra a leginkább a termosztát vezérlésű fűtőoszlop vált be. Ennél a választandó teljesítményt az edény űrtartalma, valamint a helyiség levegőjének hőmérséklete határozza meg: 20 fok feletti szobahőmérsékletnél úgy számolhatunk, hogy literenként elegendő 0.5 watt teljesítmény. Ha a szoba hőmérséklete 20 foknál alacsonyabb, akkor 0,75 watt/literrel számolhatunk. Amennyiben halaink 26 foknál magasabb vízhőmérsékletet igényelnek, literenként 1 watt teljesítmény szükséges. Soha ne fűtsük, túl melegre a vizet, mert úgy a hőkapcsoló meghibásodása esetén nagyobb a túlmelegedés veszélye. Aki egyenletes hőmérséklet megtartására, a megfelelő mértékben átmosódó tartály fenekén burjánzó növényekre és tökéletes biztonságra törekszik, az válasszon fűtőkábellel szerelt talajfűtést, melyhez pontosan szabályozható elektromos vezérlőberendezés kapcsolódik.

Jól beváltak a gyakorlatban a szűrővel ellátott termosztátok, amelyek egyúttal a vizet is megszűrik. A mindenkori hőmérséklet ellenőrzése a legmegfelelőbb a jó minőségű akvárium-hőmérő. A talajba állítható hőmérő mellett helyezzünk be egy úszó hőmérőt is. A kívülről az üvegre függesztett folyadékkristályos hőmérők hátránya, hogy a szoba hőmérséklete befolyásolja őket.

TIPP

- A fűtőtestet úgy helyezzük el az akváriumban, hogy az a szűrővel átellenben, teljesen szabadon, tehát ne kövek és ne is a beültetett növények között vagy egyéb dekorációba rejtve ágaskodjék. Vízcsere esetén húzzuk ki a hálózatból.

A szûrés

- A szűrőnek, amelyen számos hasznos baktérium telepszik meg, az a feladata, hogy biztosítsa a káros anyagok lebontását és megkösse a piszkot alkotó részecskéket, ilyenformán a tiszta vizű akvárium elmaradhatatlan kelléke. A szűrő mérete, térfogata mindig a medence méretéhez, valamint berendezéshez igazodjék. Megválasztásakor tekintetbe kell venni a telepített halak által az akváriumban gerjesztett áramlások jellegét is. Általában egy óra alatt a medence teljes víztartalmának, de legalább a 80 % -ának meg kell fordulnia a szűrőben. Minél tovább marad a szűrőbetét a szűrőben, annál korlátozottabb a vízforgás. Jól beváltak az akváriumi szűrésben azok a légszivattyúval működő, szivacsbetétes szűrők, amelyek 60 liter űrtartalmúak. Ezek betétjén számos hasznos baktérium telepedhet meg, melyek segítenek abban, hogy a lebegő részecskék lekötődjenek.

A szívás és az általa keltett vízmozgás biztosítja a tartály átöblítését. Ugyan ilyen jól megfelel az elektromosan szabályozható modul belső szűrő is. Az edényszűrőnek viszonylag nagy térfogata legyen. A nagyméretű medencékhez használjunk törmelékszűrőt.

Szûrõbetétek

- A mechanikus elven működő szűrőanyagok a vízben található oldhatatlan részecskék eltávolítására alkalmasak. Ilyenek a perlonból készült vatta, a szövött lapbetétek, a gyapjú, a perkolálószűrők, valamint az agyaggolyók és a speciális habanyagok (amelyek adott idő elteltével biológiai szűrőként is üzemelnek). Az oly fontos biológiai károsanyaglebontáshoz perkolálószűrőre vagy speciális anyagokra van szükség, amelyek közös jellemzője, hogy kiterjedt felületek lehetővé teszi számos baktérium megtelepedését. Teljes mértékben legkorábban két-három héttel behelyezésük után fejtik ki hatásukat.

Ezt a várakozási időt azonban az úgynevezett starter (vagy indító) baktériumok kihelyezésével magunk is számottevően rövidíthetjük. Az erősen szennyezett szűrőanyagot eltávolítjuk, kicseréljük, amikor a régi betét teljesítménye érzékelhetően csökken. Annak érdekében, hogy a káros anyagokat amilyen a klór, a vízben oldott gyógyszermaradványok, a zavarosság vagy valamilyen sárgás úszó lepedék eltávolíthassuk, alkalmazhatunk szénszűrőt is.

Ezt azonban 48 órán belül el kell távolítani a vízből, mert a szén abszorbeálóképességének csökkenésével a megkötött káros anyagok visszaoldódnak róla vízbe. Vegyi szűrőmasszát akkor alkalmazunk, amikor a víz kémiai összetételét kell megváltoztatnunk.

Tőzeg alkalmazásával a vizet savasabbá tehetjük, a csereanyagok a vízkeménység csökkenését szolgálják, az ellenkezőjére keményítők kaphatók. Ezeket kivétel nélkül szűrőtasakban helyezzük a vízbe. Gyors szűrő betétet akkor kell használni, ha sürgősen tisztításra szorul a víz, illetve, ha egy diffúzor segítségével oxigént kell dúsítanunk a tartályban.

TIPP

- Soha ne végezzünk egyazon időpontban teljes körű betétcserét vagy tisztogatást, nehogy akaratlanul is minden baktériumot eltüntessünk.

Biztonsági teszt

- Az úgynevezett folyamatos CO2-teszt segítségével az akvárium üzembe helyezését követően előbb a víz pH-értékét, majd mintegy fél óra elteltével a szén-dioxid-tartalmát mérjük. A zöld tartományban az érték megfelelő. Ha a színskála a sárga tartományba fordul, túlságosan alacsonnyá vált a víz pH-értéke, túl sok benne a szén-dioxid. Ha viszont a színskála sötétebb kékre vált, akkor túl magas a víz pH-értéke. Ilyenkor nincs elegendő szén-dioxid a vízben a növények fotószintetizálásához, csökken az oxigéntermelésük és megáll a növekedésük.

Szellõztetés

- A vízinövényekkel megfelelő mértékben és összetételben telepített akváriumot üzemzavar bekövetkeztéig aligha szükséges szellőztetni. Amikor túlmelegszik az akvárium vize, fennáll az oxigénhiány veszélye. Ilyenkor legalábbis éjszakára, amikor a növényeknek valójában szükségük van az oxigénre, helyezzünk az akváriumba olyan levegővel működtetett áramoltató készüléket, amelyet, a fényt kapcsoló időrelé hoz működésbe és kapcsol ki. Arra is van lehetőség, hogy a légszivattyút a korhadékszívóval kombináljuk.

TIPP

- A levegőszivattyút mindig csak a medence felett kapcsoljuk be és alkalmazunk ezzel együtt visszacsapó, vagyis egyirányú szelepet, így nem folyik vissza víz a szivattyúba.

A fény

- A megfelelő világítás nagy segítséget jelent számos hasznos mikroorganizmus megtelepedéséhez, fejlődéséhez is. A halaknak testvázuk fölépítéséhez, vagyis az úgynevezett "D3-vitaminszintézishez" is szükségük van fényre, de igénylik azt bőrük, anyagcseréjük és általános közérzetük érdekében is. Lehetőleg olyan akváriumtetőt válasszunk, amelyben reflektor és több fénycső is található. Az akvárium vízmennyiségének minden egyes literjére számítsunk 0,4-0,7 wattot, a vízmélység minden 10 cm-re pedig egy-egy fénycsövet. A növények növekedését az olyan világítás segíti leginkább, amely kevert színspektrumú fényből áll össze, hiszen az ilyen utánozza leghívebben a napsugárzást.

A hideg tónusú, kékes fénytartományba eső sugárzás a felfelé irányuló növekedést, míg a meleg tónusú, vöröses fénytartományba eső sugárzás a felfelé irányuló növekedést, míg a meleg tónusú, vöröses fénytartományba eső sugárzás a terebélyesedés kibontakozását segíti. A felül nyitott akváriumokhoz pedig úgynevezett HQL lámpák valók.