Syngnathus pulchellus, Édesvízi kis tûhal |
|
2005.07.23. 01:00 |
Az akváriumban tartott halak egyik legérdekesebb faja. Bizonyos, hogy minden akvarista megcsodálta már valamelyik állatkert akváriumában vagy szabad tengerben búvárkodva a sok csikóhalfaj valamelyikét. Hosszú, megnyúlt farkukkal tengeri növényekbe, korallágakba kapaszkodnak, és kis úszóik gyors forgatásával, félkör alakú hátúszójuk lebegtetésével változtatják helyüket. A csikóhalak - jelenlegi ismereteink szerint - mind sós vízben élnek, és legközelebbi rokonaink többsége, a tûhalak is.
|
Dermogenis pusillus, Félcsõrös csuka |
|
2005.07.23. 01:00 |
Hazája Thaiföld, a Maláj-félsziget és a Szunda-szigetek. Elevenszülõ halfaj, azonban nem a Poeciliidae, hanem a Hemirhamphidae család tagja. Ez a csoport fajokban gazdag, de közülük csak néhány elevenszülõ akad. Alapszíne barnásszürke, oldalai ezüstösen fénylõk. Az úszók sárgásak. A szem írisze élénkzöld. A hím hátúszója piros folttal díszített. A hím hátúszója piros folttal díszített. A hím 5 cm, a nõstény 6 cm hosszú. Jellemzõ rájuk, hogy az alsó állkapocs csõrré módosult, hossza a felsõ állkapocs kétszerese. Napjainkban albínó változata ismertebb és gyakoribb az eredeti típusnál. Thaiföldön régebben a hímek harcias természetét kihasználva - a Betta viadalokhoz hasonlóan - Félcsõrös csuka mérkõzéseket is rendeztek.
|
Xiphophorus pigmaeus, Törpe kardfarkú hal |
|
2005.07.23. 00:59 |
Hazája Mexikó. A farokúszó enyhén vöröses árnyalatú. Az oldalakon két jól elhatároló sötét csík húzódik végig. A törzs kékesszürke árnyalatú. Az oldalakon két jól elhatárolódó sötét csík húzódik végig. A törzs kékesszürke árnyalatú. A hím 3 cm-nél alig nagyobb, rövid kardnyúlvánnyal rendelkezik. A nõstény 4 cm hosszú.
|
Xiphophorus variatus, Papagájplatti |
|
2005.07.23. 00:58 |
Hazája Mexikó déli része. A hím 4-4, 5 cm hosszú, több színváltozata ismeretes. Az ideális színû hím hátúszója kénsárga, a farokúszó narancsvörös, a faroktövet fekete folt díszíti. A törzs oldalát fedõ pikkelyek búzavirágkéken irizálók. Gyakoriak a törzs elülsõ részét borító fekete pettyek. A has fehér, a hát barna. A nõstény színe sokkal egyszerûbb, talán leginkább egy guppi nõstény színére emlékeztetõ. Hossza 5-5, 5 cm. A hímek kiszínesedése 8-10 hónapos kor után kezdõdik. Sajnos a hímeknek csak egy része színesedik ki a leírt mértékben.
|
Xiphophorus (Platypoecilius) maculatus, Platti, széleshátú fogasponty |
|
2005.07.23. 00:58 |
Hazája Közép-Amerika északi területei. A vad típus háta olajbarna, oldala ezüstösen csillogó. A farokúszó tövét két sötét folt díszíti. A vad plattik között is tapasztalható némi változatosság. Így pl. vannak olyan állományok, ahol a hímek hátúszóját vörös folt díszíti, valamint egyes populációk hímjeinek hátúszóján fekete folt is megfigyelhetõ. A hím 3 cm, a nõstény 6 cm hosszú. Az akváriumban ma már a vad formákat teljesen kiszorították a különbözõ tenyészváltozatok. Az albínó, a fehér és a xanthoristikus (sárgás alapszínû) változatokat kivéve, a plattik színváltozatai a X. hellerivel történt introgresszív hibridizáció termékei. A test alapszínét tekintve vannak sárga, aranyvörös, vörös, vérvörös és fekete változatok.
|
Xiphophorus helleri, Mexikói kardfarkú hal |
|
2005.07.23. 00:57 |
Hazája: Mexikó déli része. A hím 10-12 cm hosszú, zöld alapszínû, kékesen irizálódó oldalakkal, a test közepén élénkvörös csíkkal. A hím jellegzetessége a farokúszó kardra emlékeztetõ alakú nyúlványa. Az importált példányok szépségétõl messze elmaradnak a jelenleg medencéinkben tartott zöld Xiphophorusok. Az akváriumokat tenyészváltozataik népesítik be olyannyira, hogy a zöld alak mindinkább ritkaság számba megy. A hõmérséklettel szemben nem igényes, 18 fokos vizû medencében nyugodtan tartható.
|
Priapella intermedia, Fénylõszemû priapella |
|
2005.07.23. 00:57 |
Hazája Mexikó. 1952-ben fedezték fel, Európába és hazánkba másfél évtizeddel ezután került.
A has alapszíne sárgás olajzöld A szem írisze csillogó, kékeszöld ragyogású. Az úszók fehéren szegélyezettek. Szépségük különösen csapatban érvényesül.
|
Poecilia tenyészváltozatok |
|
2005.07.23. 00:56 |
Gyakoribb színváltozatok. A Black Molly vagy fekete Mollienesia. Az egész test és az úszók koromfeketék. A nemzetségen belül tervszerû tenyészkiválasztással kialakított változat. Tenyésztése 1923-ban kezdõdött az USA-ban. A jelenlegi “mollik” tulajdonképpen négy Mollenesia faj keresztezésének termékei, amelyeket hosszú éveken keresztül az intenzav fekete szín irányába szelektáltak. A Mollienesiáknak albínó, valamint vörösfarkú (rotschwanz), fekete-tarka változatai is vannak. Az albínó színvátozat nálunk nem terjedt el.
|
Poecilia (Mollienesia) sphenops, Yukatáni fogasponty |
|
2005.07.23. 00:56 |
Hazája Mexikótól Kolumbiáig terjed. Legelterjedtebb típusa a Vitorlás fogaspontyhoz némileg hasonló, azzal a különbséggel, hogy hátúszója jóval kisebb, úszósugarainak száma 8-9, míg a Vitorlás fogaspontynak 18.
|
Poecilia (Mollenesia) velifera, Vitorlás fogasponty |
|
2005.07.23. 00:55 |
Hazája: Yucatán. Hossza 10-12 cm. A hím háta sötét olajzöld. Az oldalakat gyöngyház ragyogású pikkelysorok díszítik. Ráesõ fényben az egész oldal kékesen irizáló. Óriási, vitorlaszerûen kifeszíthetõ hátúszójának alapszíne kék. A hátúszót hat hosszanti sorban fekve foltok díszítik. A nõstény méretei azonosak a hímével, hátúszója azonban sokkal kisebb.
|
|