A megfelelõ gondozás
- A víz, minden földi élet forrása, az akváriumba telepített valamennyi élõlény egyedüli élõ közege. Kiváló oldószer lévén a benne oldott állapotban található anyagok jellemzik, amelyeket azonban méretüknél fogva szabad szemmel többnyire nem lehet megfigyelni. Ráadásul az akváriumban olyan folyamatok játszódhatnak le, amelyek megváltoztatják a víz összetételét. Minderrõl azonban kizárólag a vegyi elemzés tájékoztat. Valamennyi, oldott vagy oldatlan állapotban jelen lévõ alkotóelem befolyással bír a vízben élõ szervezetek, állatok, növények és mikroorganizmusok közérzetének és szaporodásának alakulására.
Akár a természetben
- Az akváriumban tartott halfajok túlnyomó többsége az Egyenlítő környékén őshonos és szülőhazája természetes vízviszonyaihoz alkalmazkodott. Az akvarista feladata tehát az, hogy olyan akváriumi élőközösséget biztosítson számukra, amely alapvető jellemzői tekintetében megfelel eredeti élőhelyi sajátosságainak. Magától értetődően marad bizonyos szabadsága ebben, hiszen a természetben is élőhelyről élőhelyre változik némileg a víz összetétele, amit aztán még az időjárás, az évszak és a hőmérséklet is befolyásol. Ez azonban nem mentesíti az akvaristát a felelősség alól: kötelessége mindent elkövetni kedvencei minél jobb közérzete érdekében. S hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, a jól felkészült szakkereskedések számos nagyszerű segédeszközt kínálnak számunkra.
Az összes vízkeménység
- A víz számos oldott vegyületet tartalmaz. A víz összegzett keménységet a benne oldott kalcium és magnéziumsók összessége adja, melyek részarányát a német keménységi fok szabványai szerint alkalmazott teszt segítségével állapíthatjuk meg (ez az ún. nk-teszt). Egy német keménységi fokú az a víz, amelyben 10 literenként 10 mg kalciumoxiddal egyenértékű kalcium magnézium mutatható ki. Az akvarisztikában a víz keménységét a vezetékes vízben jelen lévő és a dekorációból kioldott anyagok okozzák, és csak az összes keménységet mérik nk-fokban. Ennek mértékét visszafordított ozmózissal vagy teljes sótalanítással kezelt víz hozzáadásával csökkenthetjük. Az összes vízkeménység befolyásolja a halak fizikai és erőállapotát, ellenálló képességüket a betegségükkel szemben, anyagcseréjüket, idegrendszeri és kiválasztási aktivitásukat, váz és sejtfelépítésüket. A magnézium felelős enzimjeik működésének aktivitásáért, hiánya izom-összehúzódásai és véralvadási zavarokat okoz.
A változó vízkeménység
- A változó vízmennyiségeket a vízben oldott hidrokarbonátok (bikarbonátok, a mész és magnézium szénsavas sói) okozzák, és lényegében helyesebb volna savlekötési képességként jellemezni. A pH-értékkel kölcsönhatásban a változó keménység alapvetően befolyásolja a vízben élő valamennyi szervezet közérzetét. Ennek oka, hogy valójában úgy hat, mint valamely pH-puffer, amely meggátolja a pH-érték gyors, jelentős csökkenését, ami halálos savtúltengéshez vezet. A változó keménységet a szén-dioxid, a savak jelenléte és a biológiai mésztelenítés befolyásolja. Eszményeinek mondható a változó keménység értéke 3 és 10 vko között, jóllehet a Malawi és a Tanganyika-tóban őshonos bölcsőszájú halak számára ennél magasabb értéket kell biztosítanunk. Az itt közölt értékeket se fölfelé, se lefelé ne lépjük túl 3 vko-nál nagyobb mértékben.
A víz keménysége
0- 7 nko lágy víz
8-14 nko közepesen kemény víz
15-21 nko kemény víz
21 nko felett nagyon kemény víz
PH-érték
- Ezt az értéket a vízben oldott valamennyi savas és lúgos anyag együttesen szolgáltatja és összefoglalóan a víz kémhatásának megjelölésére, szolgál. Az ionok koncentrációjának mértéke a vízben logaritmikusan nő, ami annyit tesz, hogy a pH-érték változása mondjuk 6-ról 7-re tízszeres, míg egy kétértékű változás immár százszoros mértékű változást jelez a koncentrációban. Az ilyen drasztikus változásokra halaink szorongással vagy akár pusztulással is válaszolhatnak. Éppen ezért tanácsos a fajok ismertetésénél a megadott pH-értékeket szigorúan betartani. A folyamatos CO2 vagy pH-ellenőrzés biztonságot adhat. A szokatlan pH-értékek károsodást okozhatnak a kiválasztást végző szervekben, fehérjehiányhoz vezethetnek, kopoltyúsérülést, az úszók elsatnyulását válthatják ki, továbbá úszásproblémákat okozhatnak, stresszt, betegségérzékenységet, valamint korlátozott szaporodást eredményezhetnek.
A víz kémhatása (pH-érték)
0 nagyon savas
7 semleges
14 nagyon lúgos
A hõmérséklet
- A víz hőmérsékletét is az általunk kiválasztott halfajok természetéhez, igényeihez kell igazítanunk. A túlzottan alacsony hőmérséklet lelassítja a változó testhőmérsékletű akváriumlakók anyagcseréjét, ami végül a pusztulásukhoz vezet, míg a túl magas hőmérsékleten felgyorsulnak az életfunkciók, stressz alakul ki, rövidülnek életciklusaik. Ezzel együtt pedig csökken a víz oxigéntartalma. A hirtelen hőmérsékletváltozás feszültség kialakulását eredményezi, elsötétedéshez vezet, ijedékenység lép fel, szaporábbá válik a légzés és gázos felfújódás alakul ki. Éppen ezért legföljebb +/-2 fok eltéréssel tartsuk be az ismertetésben megadott hőmérsékleti értékeket.
Oxigén
- A halak, a növények és a mikroorganizmusok egyaránt azt az oxigént használják fel, amelyeket fotoszintézisük folyamán a zöld növények állítanak elő. A vízben oldott oxigén lehetséges mennyiségét a víz hőmérséklete is meghatározza. Az oxigén telítettsége a táblázat összefüggésében legalább 80 %-os legyen. Amennyiben csak 50 % vagy annál alacsonyabb, gondjaink keletkeznek. Az oxigénhiány felfúvódást és étvágytalanságot, légszomjat, kábultságot, valamint a betegségekkel szembeni ellenálló képesség csökkenését váltja ki.
Oxigéntartalom
oC 100 %-os telítettség
15 10,6 mg
20 9,1 mg
25 8.3 mg
30 7,6 mg
35 6,9 mg
Mi vezethet oxigén hiányhoz?
- a rosszul megválasztott aljzat, a korhadék, a ki nem cserélt szűrő
- túl sok hal, túladagolt haltáp
- éjszaka a halak és növények légzése
- fényhiány, túl kevés növény
- (elpusztult) algák
- elpusztult csigák
- oxigént pusztító anyagok, pl.: gyógyszerek
Hogyan segíthetünk mindezen?
- szellőztetéssel
- részleges vízcserével
- a negatív tényezők megszüntetésével
- a szűrők rendszeres karbantartása
- növények telepítésével, megfelelő világítás
biztosításával
Oxigénszint-csökkenés
- Ennek mértéke a víz szerves anyagokkal való terheltségéről tájékoztat. Amikor ara gyanakszunk, hogy csökken az oxigéntartalom, a vízbe merítve töltsünk meg egy merőedényt, majd 48 órán át, hagyjuk állni 25 fokos hőmérsékleten, sötét környezetben. Megmérjük az oxigén koncentrációját és összehasonlítjuk a kiinduláskor az akváriumban mért értékekkel. Amennyiben az eltérés 20 %-nál nagyobb ennyivel csökkent az oxigéntartalom, haladéktalanul keressük és szüntessük meg az okát.
Gyorssegély - Ha gond van a vízzel
1. Probléma: megzavarosodik a víz.
Kiváltó oka: ázalékállatkák, egysejtűek, algák mértéktelen elszaporodása; elpusztult halak vagy csigák; felkavart vagy elterjedő akváriumi aljzat; túletetés; elhasználódott szűrőbetétek.
Megoldás: ázalékállatkákat, egysejtűeket és algákat UV-lámpák segítségével eliminálni; ki kell cserélni a szűrőbetéteket, ha szükséges szén szűrőlapot kell alkalmazni; használhatunk továbbá a szakkereskedésből beszerzett preparátumokat is.
2. Probléma: szürke, olajos bőrösödés a víz felszínén.
Kiváltó oka: a baktériumok elszaporodtak az alig moccanó felszínen.
Megoldás: részleges vízcsere, az új vizet megfelelően készítsük elő; kapcsoljuk a felületi szívóberendezést a szűrő elé; úgy állítsuk be a szűrő kifolyását, hogy felhasadjon az összefüggő vízfelszín.
3. Probléma: a víznek állott, rothadó szaga van.
Kiváltó oka: rothadásnak indult akváriumi aljzat; túlságosan lelassult a vízcserélődés; elhasználódott szűrő betétek.
Megoldás: vizsgáljuk át a medence fenekének talaját, amelyet cseréljünk is, ha szükséges; gyakrabban végezzünk részleges vízcserét; cseréljük az elhasználódott szűrőbetéteket, ha szükséges, ha szükséges használjunk szénszűrőt; a keletkező korhadékot rendszeresen távolítsuk el.
4. Probléma: sárgásbarnára változik a víz színe.
Kiváltó oka: túl magas a víz csersav és huminsavtartalma.
Megoldása: végezzünk részleges vízcserét; a pH-értéket, a nitrit és a nitráttartalmat rendszeresen ellenőrizzük; ilyen esetben a szénszűrés megszünteti ugyan a színelváltozást, de nem távolít el minden anyagot a vízből.
5. Probléma: az akvárium feneke barnásfekete színűre változik, rothadó szagú buborékok szállnak föl belőle. A növények szára alulról rothadásnak indul, a gyökerek megfeketednek.
Kiváltó oka: rosszul választottuk meg az aljzat anyagösszetételét; bizonyos elemei (tőzeg, talaj, stb.) rothadnak Helytelen kavicsméretet választottunk, túl vastagra méreteztük a fenék rétegeit, aminek következtében rosszul mossa át a víz.
Megoldása: cseréljük ki a medence aljzatának az anyagát. Válasszunk 3-5 mm szemcseméretet 7 cm vastagságban, terítsük el. Használjunk talajjavítót.
6. Probléma: elpusztulnak a csigák.
Kiváltó oka: gyógyszerek vagy az élőlények számára elviselhetetlen adalékok; csigapusztító halfajok.
Megoldása: rendszeresen ellenőrizzük a víz kémiai mutatóit, az észlelt elváltozásokat szüntessük meg. A gyógyszeres kezelés alatt különítsük el a csigákat.
7. Probléma: túl savassá válik a víz.
Kiváltó oka: túl alacsony a változó vízkeménység értéke; túl nagy mennyiségű savképző anyag van jelen a vízben; túl sok szén-dioxid, elsavasodás.
Megoldása: végezzünk részleges vízcserét, alaposan szellőztessük az akváriumot, mérjük folyamatosan a szén-dioxid szintet.
8. Probléma: a víz lúgossá válik.
Kiváltó oka: a vízmennyiséget fokozó oldott anyagok túltengése, mésztartalmú dekoráció, túl kemény vízzel töltöttük fel az edényt.
Megoldása: a vízkeménységet részleges, teljes mértékben sótalanított vízcserével 3 nko-kal csökkentsük. Használjunk tőzeges szűrőt. Mérjük meg a szén-dioxid szintet, és ha szükséges, helyezzünk tőzegkivonatot a vízbe.
9. Probléma: túl lágya víz.
Kiváltó oka: a feltöltő víz változó keménysége túl alacsony volt.
Megoldása: végezzünk részleges vízcserét megfelelő változó keménységű vízzel. A szakkereskedésben vásároljunk összes és változó keménységeket növelő szereket és használjuk.
10. Probléma: túl kemény a víz.
Kiváltó oka: túl kemény a vezetékes ivóvíz; mésztartalmú a dekoráció vagy az alkalmazott szűrőbetét.
Megoldása: részleges vízcsere teljes mértékben sótalanított vízzel, vagy alkalmazzunk lágyító berendezést. A szűrést tőzegen át, végezzük.
11. Probléma: az akvárium üvegén kemény, szürke lerakódás.
Kiváltó oka: a vízpárolgás következtében mészlerakódások keletkeznek, kivált jellemző ez túl magas változó vízkeménység esetében.
Megoldása: az üveget 10-20 %-os sósavval vagy ecettel tisztítsuk meg, míg az üveg sarkait mechanikus módszerekkel tisztogassuk meg. Ellenőrizzük a változó keménység értékét, és szükség esetén korrigáljuk. |