Aránylag hosszú medencét rendezzünk be az íváshoz, melyet friss kristálytiszta vízzel töltsünk fel. Minden 10 liter vízhez adjunk egy evõkanál, nem jódos konyhasót. A medence egyik végébe, a fény felöli oldalon helyezzünk el egy sûrû Myriophyllum bokrot, melyet kõvel rögzíthetünk az akvárium talajához. Az ivarok megkülönbözttése könnyû.

A kifejlett hímek, ha udvarolnak, szájuktól a homlokrészen, hátuk középvonalán keresztül fehér csíkot mutatnak, mely azonban az udvarlás után azonnal eltûnik. A kifejlett hímek elsõ hátúszója hegyesen megnyúlt és lezárva ráfekszik a második hátúszóra.Mellvonaluknál a szájrésztõl egészen az alsó úszóig vörös csík figyelhetõ meg. A kihelyezett csapatban a nõstények mindig túlsulyban legyenek, három nõstény, két hím arányban.

Ügyelnünk kell a megfelelõ, állandó szellõztetésre, mert nagyon oxigénigényesek. A nõstény mindig a reggeli órákban rakja le az ikrát, de több napon keresztül. Az ikra hosszú tapadószálon, mint kis karácsonyfadísz függ a növény finom szálú levelein. Nem ikrafalók. Jól kivehetõ a világos ikra elszínezõdésébõl a fejlõdõ embrió. Az elsõ ikrarakás után 7-8 napra jelennek meg a vízszint közelében az úszó kis halak, és ott keresik eleségüket.

Ekkor ajánlatos kifogni a tenyészállatokat, és a 20 cm-es vízszintet 10 cm-re leszállítani. Megfelelõ apró Rotaoriával gyorsan fejlõdnek. Az ikrarakás elsõ és az utolsó napja között, és így a kelésnél is, több mint egy hét a különbség. Ajánlatos a nagyobbakat idõnként külön medencébe áttenni, hogy a kicsik is megfelelõ mennyiségû apró élõ eleséghez jussanka. 1-1 nõstény 100-150 ikrát rak le.