A tágas, nagy úszóteret természetesen szereti, ezért ha lehet, tartsuk 150-200 literes akváriumban, és az inkább négyzet, mint téglallap alapú legyen. A nagyméretû medencét tõzeggel szûrt, 6, 5-6, 8 pH-értékû, 29 fokos vízzel töltsük fel. Talajt, lehetõleg, csak egész vékonyat tegyünk, hogy a talajban bomlástermékek ne képzõdhessenek. ajánlatos néhány lefordított, hosszúkás pálmacserepet elhelyezni, esetleg néhány cserépbe ültetett amazonasi kardnövényt.

Az ivadékot naponta kétszer kell etetni, vágott Tubifexszel, szúnyogálcával és nagy szemû vizibolhával. Amikor elérik a 10 cm-es átmérõt, elég, ha naponta egyszer bõségesen etetünk, amennyit megesznek. Minden körülmények között rendszeresen frissítsük a vizet, hogy a bomlástermékszintet lehetõleg alacsonyan tartsuk.

Az akvárium alján összegyûlt szennyezõdés rendszeres eltávolítása és friss, lágyabb vízzel történõ utántöltése ajánlatos. Bõséges, változatos táplálással 16-18 hónapos korban teljesen kifejlett, ivarérett egyedekké válnak, és számolhatunk közeli ívásukkal.

Amennyiben pár válik ki közüllük, úgy a többit azonos körülményeket nyújtó medencébe kell áttelepítenünk. Az egyedül nevelt tenyészpár vizét 6, 5 pH alá savanízhatjuk tõzeggel, és friss vízzel szûrjük át. Ajánlatos a hõmérsékletet 28 fok fölé emelni. Ha halaink nyugodtak, nem ijedõsek, rövidesen tisztogatni kezdik a behelyezett cserepek oldalát, és a vitorláshoz hasonlóan ívnak. Fiatal állatok 100-150, idõsebb tenyészpár 200-nál is több ikra lerakására is képes. Míg a többi sügérféle ivadéka mesterségesen keltethetõ és nevelhetõ, ezekkel kár megkísérelni. Ha a keltetés sikerül is, az öreg állatok nélkül, a mai ismeretek szerint, fölnevelésük lehetetlen.

A tenyészállatok felváltva gondozzák és még etetéskor is egyikük õrzi az ikrát. Az ivadékod 54-56 óra után kelnek ki. A szülõk egyenként szedik ki õket ikraburkaikból, és hordják át egy másik, elõre megtisztított cserép oldalára vagy növény levelére. Innen az ivadék 4-5 nap után elúszik, és ha idáig rendben is volt, most dõl el, hogy sikerül e felnevelni. Gyakorlattal rendelkezõ tenyésztõk már az ikrarakást követõ napon láthatják, hogy a szülõk termelnek-e hámváladékot, mely az ivadék elsõ tápláléka.

Ha az ivadékot gondozó állatok szemben állank az akvárium üvegével, hámfelületükön szürkés, penészhez hasonló bevonat látható. Ez a bevonat a pikkelyek alól kitüremlõ hám-, ill. nyálkahártyaváladék, melyet az elúszó ivadék azonnal megtalál és csipkedni kezd. Ha ez hiányzik, az ivadék szétrajzik az egész akváriumban, és másnap már éhen pusztul. A szülõk felváltva táplálják az ivadékot, és ügyesen adják át a sok kis utódot gondozásra egymásnak.

Ha megfelelõ mennyiségû a hámváladék, az ivadék nem távolodik el a szülõktõl, különösen az elsõ napokban nem. Mikor az esti szürkület beköszönt, szüleik a homlokukon levõ tapadószemölccsel ismét visszaragasztják az ivadékot a megtisztított növényre, cserépre. Így megy ez több mint 1 héten keresztül. A reggeli órákban felváltva összegyüjtik õket. A második héten az ivadék már apró Cyclopsot fogyaszt. Igen gyorsan fejlõdnek, a harmadik héten már grindállal etethetõk és áttérhetünk vágott Tubifex, apró szúnyoglárva etetésre is. A kezdeti idõben kizárólagos táplálékot jelentõ hámváladékot késõbb csak reggel és este fogyasztja, míg a nyolcadik héten szüleiktõl különválaszthatók. Hosszú, fáradságos, kitartó munka eredménye az így fölnevelt kis család, de a siker minden fáradságért kárpótolja az akvaristát.