Napjainkig több mint 1400 fajt ismerünk családjukból, és az a szám egyre gyarapodik. Az újabb gyûjtõexpedíciónk kivétel nélkül mind számos új fajt gyûjtenek be, írnak le. A formák, alakok, színek talán egyetlen családon belül sem annyira eltérõek, mint ebben. Ez a nagy változatosság érdekessé teszi társaságunknak. Így elérhetõ, hogy sok közülük a legkedveltebb akváriumi halaink, közé tartozik. Természetesen a rengeteg fajból csak keveset, 70-80 fajt tartunk akváriumban. Azokat, amelyek nagyságra, színre érdekesek, melyek a kis, közös élettérben jól alkalmazkodnak társaikhoz, szívósak, jól tûrik az akvárium nem mindig legideálisabb életkörülményeit. Az akváriumban tartottak közül is azokkal foglakozunk röviden, melyek tenyésztése hazánkban már többször eredményes volt, és így elérhetõ minden magyar akvarista számára.

- Felismerésük, a családhoz tartozásuk megállapítása nem nehéz. Van egy támpont, mely a családhoz tartozás biztos jegye. Majdnem kivétel nélkül mindegyiken a hát-és a farokúszó között sokszor csak alig látható még egy úszó, az ún. zsírúszó van. Ezt az úszót megtaláljuk a törpeszájú halaktól a vérengzõ ragadozó hírében álló Pirayakig a család minden tagján.

- Legtöbbjük tartása, akár közös medencében is, nem jelent problémát. Igényeik megközelítõen azonosak, annak ellenére, hogy eredeti és új hazájuk között esetleg sok ezer kilométer van. Kivétel nélkül mind szereti a lágy, legtöbbjük az enyhén savanyú, huminsavtrartalmú vizet a 22-25 fok közötti hõmérsékletet. Éles határt ebben nem lehet szabni, mert a szabad természetben is a trópusi esõk szinte "desztillált" vízzel hígítják fel a folyók vizét. A hõmérséklet is jóval magasabb lehet, mert az izzó trópusi nap 28-30 fokig is felmelegíti a szabad vízfelületeket. Fõ táplálékuk állati eredetû, planktonrákok, szúnyog, kérész, libellalárvák, de vannak kifejezetten hús- vagy növényevõ fajok is.

- Az akváriumban legyen tágas kiúszóterük a hátsó fal mellett, és a két hosszanti végnél képezzünk dús növényzetbõl védelmet nyújtó sarkokat, mely növeli biztonságérzetüket, és úszás után itt nyugodt pihenõhelyet találnak. Vizük lehetõleg kristálytiszta, bomlástermékmentes és enyhén savanyú vagy közömbös "neorális" legyen. A víz hõmérséklete 22-25 fok között ingadozhat. Ez a hõmérséklet a legigényesebb fajoknak is megfelel, tartási hõfokként. Az akvárium talaja ne legyen túl világos, ezért a fehér kvarchomok közé keverjünk apró, finom bazalt vagy lignizúzalékot. A tõzeget nem javasoljuk, mert a halak mozgása, a víz áramlása egy helyre sodorja össze, s a talajra leszálló eleség benne elkeveredve könnyen tönkreteheti az akváriumunk vizét.

- Több faj tenyésztése néhány évvel ezelõtt még problémát jelentett. A régi tenyésztési gyakorlat sok titkolt "mesterfogása" ma már elavult. Köztudott, hogy a siker elsõ alapfeltétele a megfelelõ tenyészállatok felnevelése. Ma már szinte pontos "recept" szerint tenyészthetjük a legtöbbet, és szorgalmas, kitartó, lelkes munkával az eredmény kedvezõ. A társas akvárium 8-10 nk° keménységû vízében tartott halak, az 1-2 nk° keménységû vízbe áthelyezve áthelyezve, károsodás nélkül, szinte serkentve a vízváltozástól, ívnak. A tenyészeredmény nem azon múlik, hogy az akvárium milyen alakú, nagyságú, fémvázas ragasztott vagy öntött üvegkád, de múlik a víz összetételén, mert a spermáknak ezen a közegen áthaladva kell eljutnia az ikraszemekhez, hogy megtermékenyítse.

Múlik a fény erõsségén is , mely az ikrákat, a spermát éri és a hõmérsékleten.

- A család számos tagja állandó félhomályban él az õserdõk mélyén, ahol a lombtakaró nem ereszti át a tûzõ napsugarat. Ezért már az ikrázáshoz kihelyezett tenyészállatokat is teljes vagy részleges takarással óvni kell a napfénytõl vagy az erõs fûfénytõl. A víz lágysága mellett ez a félhomály, a szûrt fény is serkentõ tényezõ. A szûrt fényben a sperma nem pusztul el idõ elõtt, a megtermékenyített ikrákat pedig nem éri károsodás. Ezért ikrázás után valamennyi akváriumot takarjuk le.