- A többi halfajtól eltérõ, legértékesebb tulajdonságuk az igen fejlett ivadékgondozási ösztön, mely legtöbbjükre jellemzõ és mely tulajdonság a Cichlidae, a ,,bölcsõszájú" gyûjtõnevet adta. E halak ívása az ívás helyének keresésével kezdõdik, melyet védenek az akvárium többi lakójától, majd késõbb a kiválasztott helyet elõkészítik az ikrák lerakásához. Egy részük talajba vájt gödörbe, mások kövekre, barlangokba, melyet az akváriumban cseréppel, kókuszdió héjával pótolunk, levélre vagy mûlevélre rakják az ikrát. Az ívás után halaktól eltérõen gondozzák, tisztán tartják az ikrákat, óvásukkal biztosítják az utódok kikelését, majd növekedését.

- Az ivadék gondozásában még is vannak különbségek. Megkülönböztetünk hím, nõstény vagy vegyes gondozású családokat.

- A hím gondozású családokban az ívás helyének elõkészítésében csak az apa vesz részt, és rendszerint nem monogám, egynejû, hanem poligám, többnejû családit alkot. Tapasztalataink szerint az elkészített ívóhelyre több ikrázni kész nõstényt is csalogat, velük egymás után ív, és a több nõstény ivadékéból összeállt nagycsaládot gondozza. A hím a kiválasztott helyet védelmezi a betolakodóktól. Ha az ivadék ezt a teret elhagyja, már elveszti az apai védelmet. A környezet megváltozatásával vagy a család más medencébe való áthelyezése esetén az ivadékot esetleg maga a hím fel is falja. Ebbõl kitûnik, hogy csak az ívóhelyet védi, és az ivadékgondozó ösztöne a kikelt kishalak elúszása után megszûnik.

- A nõsténygondozású anyai családoknál már valódi ivadékgondozásról beszélhetünk. Itt a nõstények készítik elõ, takarítják az ikrázásra kiszemelt helyet és az ikrázás után õrzik azt. Úszóikkal állandóan friss vizet hajtanak az ikráikra, így gondoskodnak azok oxigénszükségletérõl. A terméketlen ikrákat gondosan kicsipkedik, védve az egészségesen fejlõdõket a penészedéstõl. Egyes fajok ikrázás után a lerakott és megtermékenyített ikraszemeket szájukba szedik, és a szájukon a kopoltyúsukon átáramló vízzel biztosítják az ikrák oxigénszükségletét. Ezek az ikrák két-három hétig is kelnek, de az anyaállat szájában tökéletes védelmet kapnak. Az ikrákat, majd a kikelt kishalakat szájában tartó nõstény nem táplálkozik, lefogy, néha annyira, hogy el is pusztul. Ezek az ún. ,,szájköltõ" halak.

- A vegyes gondozású családok ivadékgondozásának megfigyelése a legérdekesebb. Mind a nõstény, mind a hím részt vállal az ikra õrzésében, az ivadék nevelésében, sõt még legfejlettebb forma, azok táplálásában is. Az ivadék táplálékot, eleséghez vezetését, a táplálék ,,elõrágását" több fajnál megfigyelhetjük. De a testváladékkal történõ etetést, csak az Astronotus ocellatus és a Symphysodon fajainál megfigyelhetjük. Az elõbbiek ivadéka planktoneleséggel is fel nevelhetõ, az utóbbiaké nem. Ha ez a hámváladék mely az ivadék elsõ hetében kizárólagos tápláléka hiányzik, a család elpusztul. Ez a váladékot az apa és az anyaállat egyaránt termeli, legfejlettebb példányát mutatva a páros ivadékgondozásnak, nevelésnek.

- E fajok elõfordulási helye Amerika és Afrika trópusai és szubtrópusi vidéke; Ázsiában már csak néhány faj található.

- Szeretik a meleg, 23-25 fokos, egyes fajok, amíg melegebb, lágy és a legtöbbje az enyhén savanyú kémhatású vizet. Mind igényli a tiszta, oxigéndús és bomlástermékmentes vizet, és több faj, így a vitorlás, de még inkább a diszkoszhalak a rendszeres, részleges, vízcserét is. Ennek a vízcserének a mértékét természetesen a vízmennyisége és a benne élõ halak száma szabja meg. Akármennyire is tiszta, szûrt a víz, ezt a cserét, a felfrissítést elhanyagolni nem szabad, mert állataink könnyen étvágytalanok, betegségre fogékonyak lesznek. Helyigényük igen eltérõ, mert a családtagjai között vannak 4-5 cm-es kis növésûek és színpompás, akváriumi mértékben nagy, 25 cm-re megnövõ fajok is. Ezért medencéjük méretét fajonként kell megválasztani.

- Az akváriumokat tiszta, mosott homokkal rendezzük be, talajt ne tegyünk még tálkába sem, mert ívás elõtt és után közülük sok faj gödröket ás, ahova az ikrákat rakja, vagy a kikelt ivadékot hordja. Növényekbõl sûrû csoportot telepíthetünk, de közöttük maradjon elegendõ tisztás. Védett helyre, hogy a külvilág, a medencén kívül mozgás ne hasson zavaróan, búvócserepeket rakjunk, esetleg laposkövekbõl barlangot készítsünk, melyekben szívesen tartózkodnak, ikráznak. Legtöbbjük különösen a törpesügérek jól tarthatók közös, társas akváriumban is.

- Az íváshoz készülõdés könnyen megállapítható, a kiszemelt helyet tisztogatják, a többi halat, még fajtársaikat is elûzik a kiválasztott hely területérõl. Egyik-másik faj köveket görget, homokot ás, növényeket tép ki, szinte átrendezi az akváriumot, hogy megfelelõ ikrarakóhelyet készítsen magának. Az ívatóhely kiválasztása és gondos megtisztítása után megjelenik a nõstény púpos tojócsöve és a hím kisebb, rendszerint homorú végû spermavezetéke. Ilyenkor biztosak lehetünk, hogy rövid idõn belül ívni kezdenek. Ez nincs napszakhoz kötve, gyakran a déli vagy esti órákban kezdõdik.

- Amennyiben az ívás este kezdõdik, a világítás hagyjuk bekapcsolva, mert a sötétség következtében az ívás megszakad, és ez könnyen tönkre teheti a párt. A nõstény a megtisztított felületre gyöngyházhoz hasonlóan, hosszan vagy spirálisan körbe-körbe rakja le ikráit. Majd a hím következik és így sorba, a lerakott ikrákhoz szorosan tapadva, szinte csúszva termékenyíti azokat. Vannak fajok, ahol a hím csak az ikracsomó alá áll, és vízbe bocsátott spermáját úszóinak vibrálásával hajtja a petékhez. Az ívás két- három óra hosszat is eltarthat. Végül több száz ikra fedi a követ, levelet vagy a cserép oldalát. Az ikrákra ez után rendszerint felváltva õrködnek, legyezik és tisztítják. Sokszor azonban ez a gondozás, õrködés sem elég. A társas akvárium sok éhes szájától, de még inkább a kikelt ivadékot nehezen tudják megvédeni. Az ikra féltése vagy a párok közötti egyetértés megbomlása, de sok más külsõ tényezõ hatására is, gyakran megeszik ikráikat. Ezt megelõzõen avatkozik közbe az akvarista, aki tovább tenyészteni szeretné õket. Az ívatómedencébõl vattás szûrõn keresztül kis, 5-10 literes akváriumba, gravitációs vattaszûréssel szívunk le, ügyelve, hogy a hõmérséklet változatlan maradjon. Fertõtlenítõ szert, pl. Xantakridint teszünk a vízbe majd az ikrát emeljük át a megfelelõ aljzattal együtt. Ha az ikrát elvesszük, úgy azt lehetõleg este, a világítás megszûntetése elõtt tegyük. Az elvett ikra helyére pedig azonos tárgyat helyezzünk, mint amilyenre halaink ikráztak. Másnap reggel ugyan keresik ikráikat, de eltûnésébe hamar belenyugszanak, és ismét hajlandók ugyan oda leikrázni. Megfigyeltük, hogy az egyik vitorlás pár, melytõl az ikrát nappal elvettük mûlevéllel együtt, és helyette nem kaptak üres levelet, utána a nõstény rendszeresen az akvárium üvegfalára rakta az ikrát. Ramirezi törpesügérek cserép helyett homokba vájt gödörbe rakják ikráikat. Az akváriumban tartott állatok ivadékgondozási ösztöne nagy mértékben csökken és igen kevés például az olyan vitorlás hal, mely nem eszi meg rendszeresen ivadékait.

- A sügér formájúak közé tartozó legtöbb faj ivadékának kelése a víz hõmérsékletétõl függõen 48-56 óra alatt megy végbe. Amint az erõsen tapadó ikraburkok felpattannak, akkor- ha a szülõk gondoznak-kiszedik a kis lárvákat, és vagy az elõre elkészített gödörbe hordják, vagy az ivadékok homlokán levõ tapadószemölccsel az elõre megtisztított másik helyre fölragasztják õket. Óvatosan, hogy egyetlen lárva se menjen veszendõbe, végzik munkájukat. A szülõk nélkül keltetett lárvák vékony szálon függnek, majd leperegnek a talajra. Itt kis csoportokba verõdve fejlõdnek tovább. Rendszerint az ötödik napra fejlõdnek ki, és rajban úszva keresik elsõ, élõ eleségüket. Bõséges táplálás mellett gyorsan fejlõdnek, és már a második héten áthelyezhetõk az azonos összetételû, és hõmérsékletû vízzel töltött nevelõakváriumba.

- Hamar nagyobb eleséget is kaphatnak és rövid idõ után, áttérhetünk a vágott és osztályozó hálóval szétszûrt Tubifex etetésére. A törpesügérek 6-8 hónapos, mások 1 éves korban vagy késõbb érik el ivarérettségüket.

- Meg kell említenünk egy, más halaknál szokatlan jelenséget, a nõstény állatok álpárzását, álívását. Ez akkor fordul elõ, ha akváriumunkban egy fajból csak nõstény hal van, és egyetlen hím sincs vagy elenyészõ, kevés. Ilyenkor két nõstény áll párba, és egyik átveszi a hím szerepét, de természetesen a termékenyítõ sperma helyett maga is ikrát rak le. Ha az akvarista az ikrázásnál nincs jelen, és nem tudja megfigyelni a tojó-, illetve spermacsöveket, csak az ikrák nagy számából, azok rendszeres, teljes elpenészesedésébõl következhetett erre a furcsa, szokatlan jelenségre. Ha ilyen nõstények közé hímet vagy hímeket helyezünk, az álpárok azonnal felbomlanak és párt választva ikráztathatók.