A hímek könnyen megkülönböztethetõek, nemcsak úszóikkal, de nagyobb testükrõl is. Míg a hímek 6-7 cm-re is megnõnek, a nõstények nem érik el még az 5 cm-t sem. Tartásuk - még kis testû, békés halak társaságában sem - jelent gondot. Tartómedencéjük egy részét sûrûn telepítsük be a víz színéig érõ növényekkel. Az így berendezett társas akváriumban, ha megfelelõ, változatos, élõ eleséget kapnak, és a medence többi lakója nem kergeti õket, ívni kezdenek. A szabad természetben víz fölé hajló levelekre, az akváriumban a medencét fedõ tetõüvegre is leikráznak a 24-28 fokos hõmérsékletû vízben. Az akvárium vízszintjét és a tetõüveg vagy levél közötti távolságot úgy kell megválasztanunk, hogy a vízbõl kiugró halaknak helyük legyen egy fél fordulat megtételére. Ez a távolság 4-5 cm a vízszint és a levél között. Ha kevesebb, úgy egy-két kezdeti próbálkozás után az ikrarakás elmarad. Az ikrával telt nõstényt körülúszkálja a hímet, majd szájukkal a víz színe felé, arra 60-70 fokos szögben helyezkednek el az ívásra kiválasztott hely alatt. Egymás mellett úszva megközelítik a víz szintjét, és egyszerre ugranak ki egy fél fordulatot téve. Hasrészükkel, kiterjesztett úszóikkal néhány másodpercre az üveghez tapadnak, majd visszahullanak a vízbe.

Többszöri kísérlet után, ha az ugrás jól megy, kezdõdik el a tulajdonképpeni ikrarakás. A nõstény egy-egy ugrás alkalmával 5-10 ikrát tapaszt az üvegre, és termékenyít meg a hím. Nõstényenként 50-100, ritkán ennél is több ikrát várhatunk. Az ikrarakás után a hím elkezdi a rendkívül érdekes ivadékgondozást. Az üvegen levõ ikrák alatt helyezkedik el vagy oda rendszeres idõközönként vissza-visszatér. Farokúszójával vizet fecskendez, csap az ikrákra, hogy azokat állandóan nedvesen tartsa.

Az ikrák 28-30 óra alatt kelnek ki, és a hím által fecskendezett vízzel visszasodródnak az akváriumba. Ha tenyészteni és nem csak megfigyelni akarjuk õket, ezt megelõzõen kell beavatkoznia a tenyésztõnek. A medence vizébõl egy pohárba annyi tiszta vizet merünk, hogy a pohár egyenesen, úszva álljon a vizen. Ha az ikrázás után 24 óra letelt, borotvapengével az ikrákat óvatosan letoljuk az üvegrõl és a pohár tiszta vízbe mossuk. Elõbb ne szedjük le, mert tapasztalat, hogy a kelési eredmény jobb, ha a hím gondozza õket. A poharat, hogy a hõmérséklet ne változzon, hagyjuk úszni a medencében, csak kis papír- vagy nejlondarabbal le kell takarnunk, mert az ukráló halak könnyen a pohárba esnek, és természetesen megeszegetik a már kikelt ivadékot. A kelés után három nappal a vízszint közelében már szabadon úsznak, és további fölnevelésük nem jelent különösebb gondot.