Ha jól érzi magát, testközépen a hátúszó magasságában lencsényi, sötét folt jelenik meg. Szereti a lágy vizû, növénnyel dúsan betelepített, nem túl világos akváriumot.

Elsõ importja már 1912-ben volt, de csak jóval a II. világháború után sikerült elsõ ízben, Európában, így hazánkban is tenyészteni. Ívatását nagyobb, 25-30 literes akváriumban kíséreljük meg, melybe ikrázórácsot és arra jávamohát, de perlon mûnövényt is helyezhetünk. Az ikrával telt nõstények rendszerint nagyobbak, gömbölyû hasúak, míg hímjeik kisebbek karcsúbbak. Az így kiválasztott tenyészpár 26-28 fok hõmérsékletû, igen lágy vízbe melyet tõzegen keresztül filtráltunk, este helyezzük ki. 2-3 nap alatt megszokják új helyüket és a növények közé húzódva több száz, a kongólazacéhoz hasonló, megduzzadó ikrát raknak le.

A víz keménységétõl és a hõmérséklettõl függõen 6-7 nap a kelési idejük. Az ivadék egy része azonban nem tudja átszakítani az ikraburkot, ezért ezt a tenyésztõnek kell áttépni. A kifejlõdött lárvák, ha nem segítünk rajtuk, egy nap alatt befulladnak a burokba.

A kelés kezdetétõl számított 12-14 óra után a még ki nem kelt ikrákat pipettával kiemeljük egy üvegtálba. Nagyító alatt két hegyes varrótûvel felszakítjuk a burkot és a kishal azonnal szabadon, ugrál, pár óra múlva úszik. Volt család, ahol 100-nál is több ivadékot kellett egyenként kiszabadítani. A kikelt ivadék azonnal szülei fejen álló testhelyzetét veszi fel, és sokszor a függõlegesen is túl, szinte háton úszva fogyasztja finom planktoneleségét. Felnevelésük ezután már nem jelent különösebb gondot, de nem szabad elfelejtenünk, hogy igen kicsi a szájuk. Két hónapos korban már színesek, és minden fáradságért kárpótolják tenyésztõjüket.