A 6-7 cm hosszúra megnövõ halak úszója a legérdekesebb. Hát és farokúszójuk feltûnõen nagy, különösen a hímeké. A nõstény kopoltyúfedõje tüskében, míg a hímeké hosszú, végén tárcsában végzõdõ sugárnyúlványban végzõdik. Kifejlett korában így nagyobb nagyon könnyû megkülönböztetni a hímeket. a nõstényektõl. Különösebb igényük nincs, szeretik a napfényes, növénnyel dúsan telepített akváriumot, melynek vize 24-26 fok hõmérsékletû.

Az ivarérett állatok párzása, a nõstények termékenyítése a közös tartómedencében történik. A hím körülúszkálja udvarláskor a kiválasztott nõstényt, s közben kopoltyúnyúlványát elõre lendíti, melynek végén az egyébként világos tárcsája hirtelen fekete lesz. A nõstény valószínûleg eleségnek nézi, és a hím közelébe utána kap. Ezt a pillanatot használja fel a hím, hogy "spermakötegét" a nõstény tojócsövére helyezze.

Az így termékenyített nõstényeket egyedül helyezzük ki a szaporítómedencébe.

A tenyésztõmedencéjüket széles levelû növényekkel kell beépítenünk. A világos, reggeli napfényt kapó 26-28 fokos vízben a nõstény egy-két nap múlva egyedül megkezdi az ikrarakást. A tojócsövön vagy más néven "petevezetéken" áthaladó ikra a termékenyített nõsténybõl folyamatosan termékenyülve hagyja el az ivarnyílást. és a nõstény tapadószemölcsüknél gyöngysorszerûen ragasztja õket a széles levelû vízinövény fonákjára. Egy. egy spermaköteg - melyet a nõstény az ún. ondótartályban (receptaculum seminis) tárol - több ikrarakáskor is képes a termékenyítésre. A gyöngyszerûen lerakott ikrák 30-36 óra alatt kelnek ki. A kis ivadék három nap múlva már eleség után vadászik. Fölnevelése nem okoz gondot. Minden apró élõ eleséget szívesen fogyaszt, fejlõdése gyors és megfelelõ táplálás mellett négy hónapos korban ivarérett.