Talán a széles körben elterjedt halak közül a legnehezebben tenyészthetõk. Az ívás feltételei ismertek, de jelentõs részük mégsem hajlandó ikráit lerakni. Talán e fajban a legfontosabb, hogy egészen fiatal állatokkal kíséreljük meg a szaporítást. Ívatómedencéjük 8-10 literes legyen, s azt lágy keménységû tõzegfiltrálással 6, 5-6, 8 pH kémhatásúra savanyított vízzel töltsük fel. A halak aránylag lassan szokták meg környezetüket, és rendszerint csak a harmadik vagy negyedik nap ikráznak.

Ívatáshoz minden finom szálú növény megfelel, melyet esetleg cérnaszálon lógatunk a tenyésztõmedencébe. Mûnövényt ne használjuk, mert a magas testfelépítésû halak könnyen fennakadnak a perlonszálon és ha nem, vesszük idején észre, nem sikerül gyorsan kiszabadítani, könnyen elpusztulnak. A hím körözve kezd udvarolni, csalogatva a nõstényt az ívóhelyhez. Majd remegve, egymáshoz simulva szórják az ikrát a növényre. A világosbarna ikrák 20-24 óra alatt kelnek ki a 26-28 fokos vízben. A negyedik nap, ha az ivadék elúszott, finom Cyclops naupliusszal etethetõk. Elsõ hetekben bújnak, ekkor még újságpapír-takarással óvnunk kell õket az erõs fénytõl.

Aránylag gyorsan fejlõdnek, két hónapos korban már teljesen kiszínesednek és hat-nyolc hónapos korban ivarérettek.