Minden apró, élõ eleséget és jobb mûeleséget szívesen fogyaszt. Egyik leghálásabb, legkedvesebb hala az akváriumainknak. Hengeres teste a hátrésznél olajzöld, a mellrésze ezüstfehér, szemgyûrûjétõl a test közepén, a zsírúszó magasságáig 3 mm széles, kékeszöldben ragyogó, a neoncsövek csillogásához hasonló csík húzódik. A test hátulsó, alsó harmada élénkvörös színû. Úszóinak széle porcelánfehérrel szegett.

A néhány évvel ezelõtt még nehezen tenyészthetõnek mondott halacska szaporítása ma már nem okoz gondot. Ezek a tenyésztésével kapcsolatos ma már nem okoz gondot. Ezek a tenyésztésével kapcsolatos tapasztalatok hosszú évek alatt kristályosodtak ki, és ma válnak közkincsé minden akvarista számára. Az ivarok megkülönböztetése könnyû. A zöld ragyogó csík - már ivadékkorban is -, a hímeken egyenes vonalban, a nõstények gömbölyû, telt hastájékát.

Ívatásához kicsi, 3-4 literes akvárium is elegendõ. Ezt igen lágy, tõzegen keresztül filtrált 6, 5-6, 8 pH kémhatású vízzel töltjük fel. Egy kis csomó növényt, mely lehet mûnövény is, helyezzünk növényre, az ikrarakás céljára. A fiatal, tenyészérett állatokat ívatáshoz este rakjuk ki. Viselkedésük pár perc múlva elárulja, hogy jól érzik- e magukat. Újságpapírral, a természetes fénytõl teljes takarással, a szobai világítástól a fényforrás felöli takarással, védjük a medencét. A víz hõmérséklete 21-24 fok között legyen. Magasabb hõmérséklet káros a tenyésztésre. A kemény vízben tartott állatok régi, sokéves hiedelemmel szemben, rendszerint másnap reggel, esetleg második nap, bizonyosan ívnak. Ha mégsem, úgy ne kísérletezzünk, a párt helyezzük vissza, esetleg cseréljük meg. Az ívás nincs napszakhoz kötve. Ikrarakás után a tenyészállatokat eltávolítjuk. A nõstény egy alkalommal 100-150, ritkán több sárgás ikrát rak, mely nemcsak a növényeken, de az egész kis medencében szétszórva könnyen megfigyelhetõ. Zseblámpa fénye vagy egy kis 15 W-os izzó semmi károsodást nem okoz. A kis halak 24-28 óra alatt kelnek ki. Elõször fekszenek, majd függeszkednek a növényeken, az üvegfalon, a víz színén. Fény hatására érzékenyen reagálnak, vergõdnek. Az ötödik nap már úsznak. Pontosabban az üvegfalhoz lapulva vagy a növény szálai között bújik a kis család. Felnevelésük könnyû.

Finom plankton-, naupliuseleséggel és 1-2 nap után a sórákocskák petéjébõl frissen keltett naupliusszal is jól nevelhetõk. Aránylag gyorsan fejlõdnek és a negyedik héten elõször vörös színûek, majd utána csillogó neoncsíkjuk jelenik meg. A kis ívatómedencébõl nagyobb nevelõakváriumba kell õket áthelyezni. Itt fokozatosan már csapvizet önthetünk vizükhöz, hogy mire a nyolcadik héten kiszínesedve csillognak, átrakhatóak legyenek más akváriumba. Egy-egy felnevelt család, mely könnyen 100-150 kishal is lehet, ragyogó csillogásával minden embert lenyûgöz.

Gyakran jelentkeznek spontán mutációk az akváriumban tenyésztett halaknál. Úszó osztódás, meghosszabbodás, de sok esetben színeltérés vagy változás is. Ezek a mutációk legtöbbször el is tûnnek, mert ritkán sikerül a mutánsok továbbtenyésztése, hogy az a késõbbi generációkban ismét megjelenjen, dominánssá váljon, esetleg stabilizáljon maradéktalanul. Most a neióonhalnál két ilyen mutációval találkozunk, melynek 100 %-ban öröklõdnek, nincs eltérés az utódok között, azok teljesen azonosak.

Az egyik a hazánkban gyémántneon néven ismert. A hal feje és háta csillog zöldesen, az innesi olajzöld színe helyett, és az oldalán lévõ zöld csík a test közepén széles ezüst, arany csillogású a mellrészével együtt. A vörös szín pedig az úszóra is áthúzódik, ha jól érzik magukat vagy ikráznak.

A másik az aranyneon néven ismert változat. A szürkés-zöldes alapszín halványsárga, aranyszínû. A két új mutáns keresztezõdésével 100 %-osan örökítõ mutációk több alkalommal az ismert neonhal színét örökölték.

Érdekesek, szépek, új színfolt lehet akváriumunkban, ha elterjednek.