Pelmatochromis Thomasi, Tamás-Sügér
2005.07.23. 07:38
Libéria, Sierra Leone a hazája. Az 1960-as években hozták be elõször Európába.
Testének felépítése, a többi sügérrel szemben, magas, ezért hosszú idõn keresztül vita volt családi hovatartozása körül. A 6-7 cm-re megnövõ törpesügér teste szürkéskék, inkább zöldes hát- és sárgás hasrésszel. Több elmosódott halvány keresztcsík mellett, zöldes csillogású foltok, pikkelysorok vonulnak végig rajta. Ezek az úszókra is áthúzódnak. Hátúszójának sugárvégeit vörös pontok díszítik. Békés természetû, ezért társas akváriumban is jól tartható, szívós, igénytelen. Ezért is terjedt el rövid idõ alatt elég széles körben.
A kifejlett hímek rendszerint erõsebbek, valamivel nagyobbak nõstényeiknél. Társas akváriumban tartva is szívesen ikráznak, ha védettebb hely kínálkozik számukra.
Ívóhelyül lapos köveket vagy cserepek belsejét választják ki. A hím ívás elõtt gondosan megtisztítja az ívóhelyet. Ide rakják le 200-300, de néha még több szürkéssárga ikrájukat. Ezek gondozását mindkét szülõ végzi. Felváltva tartják távol az akvárium többi lakóját. A kis halak 2-3 nap után kelnek ki. A szülõ az elõre elkészített kis gödörbe, a növények tövéhez hordják el õket. Ezt a költözést, ha zavarják õket, többször is megismétlik. A kis halak 2-3 nap múlva elúsznak, és ezt a nagy létszámú csapatot a szülõk már nem képesek megvédeni: áldozatul esnek a többi hal étvágyának. Az ikrákat ezért kelés elõtt azonos vizû keltetõ-nevelõ medencébe kell átrakni és a vitorláshalakkal kapcsolatban már lírt módon kezelni. Etetésük, az elúszás után apró élõ eleséggel kezdõdik. Gyorsan fejlõdnek, a második, harmadik héten már apróra vágott, szûrt Tubifexszel etethetõk.
|