Az ikrázó vagy ivadékot gondozó állatokon világos folt jelenik meg a farokrésznél. A hímek hátúszója erõsen megnyúlt. A legbiztosabb ivari jel azonban a fejtetõn sisak alakban elhelyezkedõ zsírpárna. A nõstényeknél is megvan ez a zsírlerakódás, de sokkal kisebb mértékben.

Tartásukra 40-50 literes külön, vagy nagyobb társas akváriumot tudunk ajánlani. Más fajú halakat nem bántanak, csak a kifejlett állatok kergetik egymást. Különösen a kiválasztott helyükrõl ûzik el a betolakodókat. Tartómedencéjük egyben szaporító is, ezért inkább külön akváriumot javaslok. Ezt 2-3 lyuknyílású virágcseréppel rendezzük be. Hõmérsékletigényük 25-28 fok, így tartva szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget. Már 7-8 hónapos korban ivarérettek, te teljes fejlettségüket 1 éves koruk után érik el. A csapatból kivált pár maradjon a megszokott környezetben, és a többit helyezzük át új medencébe. Rendszerint a cserepek belseje az ívóhelyük, melyet a nyíláson kikukucskálva õriznek mindketten vagy felváltva.

A cserépben ívás után a nõstény,a nyílással szemben a hím helyezkedik el. Kopoltyúmozgásuk erõsebb lesz, hajtva, pumpálva befelé az akvárium vizét az ikrákra, ivadékokra. A már kikelt ivadék 1-2 hétig nem hagyja el a cserép belsejét, és a szülõk táplálják õket megrágott eleséggel. A kis, 1-1, 5 cm-es sötét színû ivadékok elõször csak a cserép szájáig, majd a környékére merészkednek ki. Késõbb a nõstény vezetésével indulnak eleségkeresésre. Az elsõ napokban többször visszatérnek a cserépbe, késõbb csak este. A bejáratot a szülõk õrzik tovább. Gyorsan fejlõdnek, és ivadékkorban úszásuk is könnyebb. Vadásznak az élõ, apró eleségre.